Gyermekkorom legszebb emlékei között tartom számon az unokatestvéreimmel közös nyaralásokat. Csupán néhány utcányira laktunk egymástól, de akkor is megadtuk a módját a vakációnak! Szépen bepakoltuk a cókmókjainkat, biciklire pattantunk és megtettük az UTAT (úgy emlékszem 10 perc volt :-))! Ügyeltünk…

Amikor a második gyerekszobát terveztük, sokat gondolkodtam, milyen jó lenne egy ütős tapéta, legalább az egyik oldalfalra. El is kezdtem lapozgatni a tapétakatalógusokat, de a rózsaszín szárnyas lovak látványa áramütésként ért. Aztán találtam gyönyörű pasztell színekben, kedves motívumokkal…

Ugye ismerős az a helyzet, amikor egész napos pakolásunk ellenére is őskáosz honol az otthonunkban?! Ezt a sziszifuszi munkát majd' minden szülő megtapasztalja (vagy csak mi csinálunk valamit nagyon rosszul :-)), hiába a szingliként állított kőkemény elvek. A babaköszöntések, születésnapok, névnapok…

Nem sokáig ücsöröghettünk babérjainkon az első babaszoba megtervezése után, hiszen néhány hónappal Janka első születésnapja után megtudtuk, hogy kistestvére fog születni. Ment az osztás/szorzás, mérlegelés, ki kivel és hol aludjon. Már volt némi tapasztalatunk első csemeténk alvási (és nemalvási)…

Könnyen felidézem magamban azt az érzést, ami a gyerekszoba elkészültével eltöltött mindkettőnket a férjemmel, öt évvel ezelőtt. Ültünk a gyerekszobában és arra gondoltunk, most valami nagyon kerek lett. Hogy a szeretet, amivel Jankát vártuk, ott van mindenhol...a bútorok, polcok, tapéta és…