Ha vérbeli értékesítő lennék, akkor most elmondanám, hogy egy hosszú ideje fennálló, fontos problémát oldottam meg, és egy csapásra megváltozott az életem ezzel a projekttel! Kontrollerként azonban azon gondolkodom, hogyan tudnám csak úgy finoman, feltűnést nem keltve megemlíteni, hogy végre esztétikus módon tárolom a fülbevalóimat, és reggel könnyű szerrel le tudom venni, amit éppen szeretnék… szóval a kommunikációs attitűdödömön még változtatnom kell, de a füli-tárolón legalább nem! Egy régóta dédelgetett, gondosan elmentett „pin”-t valósítottam meg nagyon egyszerűen, nagyon rövid idő alatt… nem is értem, miért vártam ennyit vele?!

Ha te is követsz, nem kell többé mindenféle csetreszben, szütyőben és dobozban kotorásznod (és ugye a párok valamiért mindig elkeverednek), hanem átláthatóan a szemed előtt lesz valamennyi fülönfüggőd!

Nem túlzás egy vérbeli ikea-hack-ként aposztrofálni a munkát, hiszen egy ikeás képkeretet ötvöztem egy 7 éve őrizgetett (nem vicc) maradék tapétával. No de lássuk, mire volt szükség hozzá:

• képkeret (KNOPPÄNG, mérete 21x30 cm)
• tapéta/dekoranyag/öntapadó fólia, amid éppen van vagy tetszik
• zsineg (pékzsineg vagy natúr kenderzsineg)
• folyékony ragasztó, cellux
• dekorfesték
• viaszpaszta
• olló, pamutanyag
• és jó sok fülbevaló!
  • 
  • 
  • 
  • 

A festés, waxolás igazából csak opcionális, könnyen elképzelhető, hogy a meglévő/kiválasztott képkeret színe pont illik az elképzeléseidhez és az otthonodhoz. Én inkább az átszínezés mellett tettem le a voksomat, és a Pentart vintage bézs színével kétszer átfestettem a keretet (alapozás sem kellett). Ez igazán gyorsan megszáradt (hajszárítóval is rá lehet segíteni) és utána egy pamutrongy segítségével felvittem a Pentart chameleon viaszpasztát (itt dörzsölni nem is kell, nem egy bútorról van szó). Eddig csak a hagyományos, natúr viaszpasztát használtam, de úgy látom, érdemes kísérletezni, mert ennek a wax-nak a gyöngyház színű, finoman csillogó fénye nagyon megtetszett.

Száradás közben elkészítettem a háttáblát: A képkeret hátlapjára folyékony papírragasztóval felragasztottam a méretre vágott tapétát, és celluxszal a hátuljára erősítettem a zsinegeket. A zsinegek száma attól függ, mennyi akasztani valónk van, és persze érdemes előre is gondolkodni, hogy idővel bizony még több lesz (én négy darabot ragasztottam)! Pékzsineget használtam, amit még a Dekorellából szereztem be. Az egyszerű pékzsinegekkel nagyon meg vagyok elégedve, de az arany-, ezüstszállal kevertek hajlamos a letekeredésre. Kicsit aggódtam, hogy a cellux esetleg nem fogja rendesen tartani a zsineget és meghajol, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a fülbevalók nem elég súlyosak, jól tart! Ezután már csak össze kellett illeszteni a rámát és a hátlapot (értelemszerűen az üveg nem is kell), és jöhetett a lányaim kedvenc része, a fülbevalók párosítása, felaggatása. Itt aztán van lehetőség a cizellálásra, hogy éppen méret, szín vagy stílus szerint csoportosítunk!

Ilyen egy állandóan változó, három dimenziós kép, amire öröm ránézni és amiről öröm válogatni minden reggel! Reflektálva a bevezetőre ne késlekedjetek akár a vasárnapi ebéd után belefogni ebbe a nagyszerű projektbe, hogy a következő hetet már önmagatok stylistjaként kezdjétek!