Egyszerűen imádom a pékségeket! A friss kenyér és kalács mindent betöltő illata számomra páratlan. Nem röstelltünk a kígyózó sorba beállni Füreden sem, hogy a kellően nagy visszhangot kapott Péklány kakaós csigáját, levendulás kalácsát megkóstoljuk. Igaz, ez utóbbi nem kerül fel a kedvencek repertoárjára, de az élmény olyannyira maradandó lett, hogy a lányaim azóta péklányoknak hívják magukat. Nem akartam, hogy a feledés homályába vesszen ez a lelkesedés, ezért az amúgy is új funkcióra váró babaház ennek jegyében újult meg.

A pékáruk itt valóban kézműves termékek, négy kicsi kacsó formázta őket a klasszikus só-liszt gyurmából és festette ínycsiklandóra, a nyalókákat színesen kívánatosra. A csomagolás/szervírozás a környezet-tudatosság jegyében papírzacskóban és papírtányérra történik, és még arra is figyeltek a tulajdonosok, hogy a presszó-, tejeskávé és kapucsínó is a neki megfelelő méretű pohárban kerüljön a vásárlók elé. Az üzlet legnagyobb beruházása a kávéfőző (szigorúan kotyogós) és az aromazáró kávédoboz volt, ez volt a szülői hozzájárulásom az üzlethez, de a logót a fiatal vállalkozók saját maguk készítették. Kivételes módon felajánlást is kaptak: szívesen vették a Franciskáéktól ajándékba kapott szaggatót is. No persze még valahogy a bevásárló-kosaramba került egy-két szép kis vödörke, meg játékpénz... a külcsín itt is fontos! 

Azt hiszem, Péklányt sosem fogom feledni, és nemcsak a finomságos kakaós csiga miatt. Bámulatos, hogy története csak két és fél évvel ezelőtt kezdődött, és mára egy bájos üzlet mellett olyan rajongókat tudhat magáénak, mint az én két szöszi lányom. Remélem jövőre újra beállhatunk a sorba.♥