Szerintem nagy öröm és büszkeség, ha valaki saját magának termel valamilyen zöldséget vagy gyümölcsöt. Nem biztos, hogy anyagilag is kifizetődő, de akkor is értékes ez az eredmény. Számomra nemcsak ez utóbbi fontos, hanem maga az út is az, amíg az elvetett apró magból vagy palántából leszüretelhető portéka válik.

Ezt próbálom a lányaimra is hagyományozni, tavaly ruháztunk be egy mini teljes kertészeti szettre és elérkezett az idő, hogy bővítsük (naná, hogy ugyanaz a szerszám kell mindkettőjüknek egyszerre). A kapa, ásó, gereblye, kertészkesztyű leggyakrabban a kisebbik kislányom kezében forog, Róza igazán lelkes kis gazda. Persze az öntözés a legizgalmasabb, ilyenkor mindketten gumicsizmát húznak és kannát ragadnak, hogy a locsolás mellett maguk is dagonyázzanak egy jót!

Janka tavaly már saját kertrészt is kapott, ahol ő maga választhatta ki a termelni kívánt zöldségek körét és el is vetette a magokat. Aztán, hogy úgy mondjam, a természetre (és végül édesanyjára) bízta a továbbiakat… nem sűrűn lehetett látni a növekvő termények felett hajladozni. No de új év, új lendület, s mivel most Róza is csatlakozhat a közösségi élményhez, nagyobb lelkesedést várok.

Megalapozva a kedvet, és fittyet hányva a kertészeti boltok késztermékeire, egy kis DIY jelölőtábla alkotásba fogtunk. Az Otthon magazin márciusi számából származik az alapötlet, ahol hurkapálcára ragasztott színespapír-zászlócskákat láttunk egy összeültetésnél és bumm! bevillant! Ha nagyobb zászlókat vágunk ki és rárajzoljuk a zöldségek ábráját, akkor egy laminálás után remek kis iránymutató válhat belőlük. Triviális és kézenfekvő. A Copyguruban azért egy kicsit furcsán néztek rám, amikor előszedegettem a kis kilapított zászlócskáimat, de le a kalappal, hogy nem küldtek el velük melegebb éghajlatra és egy kis várakozási idő után örömtelien távozhattam.

A laminálás miatt azonban még ragasztópisztollyal sem sikerült eredményesen összeragasztani a jelölőket, így a férjem a nem túl esztétikus tűzőgépezésre beszélt rá. A lényeg ugyebár a használhatóság, de akkor is nehezen áldozom be az esztétikumot...a hurkapálcába sem vetettünk sok bizodalmat tartósságot illetően, azt hiszem hogy néhány óránál hosszabb ideig nem bírták volna a strapát. Valami más megoldás kellett. A múltkori pincejárat (értsd: séta a nagypapa szőlőültetvényéhez) alkalmával gyűjtött mogyoró-vesszőket daraboltuk fel. Ezekről aztán tényleg nem gondoltam volna, hogy egyszer jók lesznek valamire... . 

A tavaszi előmunkált, puha földbe könnyedén bele tudtuk szúrni. Megkezdtük a 2018-as kerti szezont!♥