Ha kicsit bonyolultra is sikerült a szervezés a sok nyári teendő között, végül kis létszámban, az apróságok egyidejű napközijével együtt csak megvalósult.♥
Az apropót a házi levendula-szüretünk adta. Szellős helyen kiszárítottam és kézzel lemorzsoltam a levendula virágait (azért a szárát sem dobtam el, Zsuzsától jó tippet kaptam arra, hogyan használhatom fel fürdősó készítéséhez). Az előkészületekhez már csak annyi tartozott, hogy három különféle szív alakú sablont kivágtam.
Azután mindenki hozta a kis batyuját, különböző mintás textilekkel, szalagokkal, gombokkal, tűkészlettel. A folyamat igen egyszerű volt:
- A kiválasztott anyagot duplán hajtottuk úgy, hogy a sablon körül mindenhol maradjon még körülbelül 1 cm hely.
- Rárajzoltuk a sablont és gombostűkkel megtűztük a közepét. A szívecske peremén belül nagyjából egy centiméterre szaggatott vonallal végigjelöltük az öltések helyét. (Mivel nincsen illanó filcem, grafitceruzát használtunk és ez sem látszott meg később.)
- Négyzet alakban "körbevágtuk" a szívet.
- Folytonos, önmagába visszatérő öltésekkel haladtunk, a megtöltés helyét kihagyva.
- Cikk-cakk ollóval körbevágtuk a sablon külső peremét.
- Tölcsér és egy tömködő-eszköz (limonádés kanál vagy hurkapálca) segítségével megtöltöttük levendulával.
- Bevarrtuk a töltés helyét.
- Akasztót varrtunk rá.
Az egyetlen dolog, amit nem tudok közvetíteni, az a fantasztikus illat, ami mindeközben belengte a kis munkaasztalunkat. Azt hiszem, ez is az aromaterápia egy formája. És ezt az illatot most már bárhová beköltözhet a szívek formájában.
