Nem büszkélkedhetek kimagasló matematikai eredményekkel, de a geometria maradandó nyomot hagyott bennem. S bár jól megtanultam, hogy két pont között legrövidebb út az egyenes, a gyakorlat nem mindig igazolja vissza ezt. Jó néhányszor előfordult már, hogy az elsőre brilliánsnak tűnő ötletem újratervezésre szorult, vagy éppen csak tekervényes utakon értem célba. Így voltam ezzel akkor is, amikor a fodrászüzletbe szánt kisbútorok beszerzésein, átfestésein dolgoztam.

Vegyük például a székeket. Már-már rutinos jófogás-vásárlónak gondoltam magam. Rengeteg dolgot vásároltam már ezen a felületen keresztül: lámpát, gyerekülést, tálalószekrényt és persze székeket is minden probléma nélkül. Általában csak kisebb fennakadások fordultak elő, de a mostani ülőalkalmatosságok beszerzése nagyban lerontotta a statisztikámat. Körülbelül egy hónapon keresztül ment a huzavona két olyan kereskedővel is, akik elvileg üzletszerűen végzik a használtbútor-kereskedelmet. Már majdnem feladtam, amikor végre megszereztem ezt a három thonet-csodát! Bár a férjem eléggé kételkedett, biztos voltam benne, hogy csodásan fognak mutatni. Valóban nem voltak túl bizalom-gerjesztőek, de közel 30 éves koruk ellenére szerkezetileg nagyon stabilak voltak, így a felületi sérülésekkel meg kellett barátkozni. Több mindennel próbáltuk a a felpattogzott fa-réteget eltávolítani, de végül a jolly joker flex csiszoló-korong oldotta meg a helyzetet. Gondolom ez minden háztartás alapfelszereltségéhez hozzátartozik. :-) A sima felületért cserébe ki sem látszódtunk a porból, a garázsról nem is beszélve... hiába, kellene egy műhely :-) A thonet szék kecses ívei eléggé megnehezítették a festést, de szétszerelésről sem lehetett szó egy ilyen szép kort megélt csodánál. Az alapozó festést követően még elég csúnyák (ahogy Janka lányom mondta) voltak a székek, de két réteg fehér zománcfesték megtette a hatását. Szerintem nagyon bájosak lettek, főleg a kiszemelt párnákkal együtt, de erről majd legközelebb. :-) Körülbelül 4 munkaóra volt egy ülőke felújításában, így azt kell mondjam, hogy ilyesmit csak szerelemből csinál az ember...

Mennyivel könnyebb dolgom volt a madárkalitkák beszerzésében és feltuningolásában! Keresgéltem interneten is, de végül gyermekkorom kultikus hajnali helyszínén, a Budaörsi Virágpiacon vásároltam két különböző alakú, gyönyörű darabot. Bár határozottan kellemesebb volt anno a Wartburgunk hátsó ülésén szundikálva megérkezni és a büfében melegszendvicset majszolgatni, közben pásztázni a milliónyi virágot és a korai óra ellenére sok-sok sürgő-forgó embert. Gyakori vendégek voltunk ebben a közösségben, ugyanis az anyukám virágkötőként dolgozott és egy időben még szegfűt is termesztettünk - innen tudom, milyen izzasztó lehet a thaiföldi klíma :-) A miliő így felnőttként is mindig rabul ejt, még ha már nem is pompázik régi fényében. Ennyit a nosztalgiáról. Mivel Bettivel művirágos-gyertyás-kövirózsás kombinációban egyeztünk meg, beszereztem a kellékeket (az élővirágot kivéve), és reggel 6-ra már itthon is voltam! Micsoda hatékony nap! :-) A dekorálás nagyon gyorsan ment (hiszen ebben nőttem fel), először kisebb virágokra szedtem szét a csokrokat, majd a tűzőhab méretre vágása után beleszurkodtam valamennyit. Az üresen maradt részeket maradék organza-anyaggal és szárított levelekkel takartam el, majd gyertyatalpak segítségével applikáltam a tömbgyertyákat is. A finomabb összhatás kedvéért még csipkeszalagot is ragasztottam a gyertyákra ragasztópisztoly segítségével. A kisebb kalitkába fog az említett kövirózsa kerülni, így azt majd csak az üzlet-nyitáskor tudom befejezni.

Nos, beszéltem eddig egy használt bútor felújításáról, egy új beszerzésről, lássunk példát meglévő kiegészítő stílusba való illesztéséről is. Betti már korábban vásárolt egy IKEA Noresund tükröt, amit így, ebben a formában nem igazán tudtam az üzletbe elképzelni, de gondoltam sebaj, majd átfestem a kiválasztott mentazöld színre. Előre láttam, hogy a girbegurba acélsodronyokat csak sűrű szitkozódások közepette tudnám a hagyományos módon lefesteni, ezért gondoltam, hogy majd festékspray-vel lefújom. Találtam is egy nagyon szimpatikus terméket, a Novasol újdonságát, a Pinty Plus krétafesték sprayt. Egyszerű használat, menő színek (a fakó türkizt választottam), semmi megfolyás. Biztos, ami biztos, alapozóval előkészítettem a felületet. Ahogy fent említettem, barkács-műhely híján kreatívan gondolkozok munka-állomásokban, így a hintafa kampóira akasztott láncra függesztettem a tükör keretét, hogy minden irányból tudjam a festéket fújni. Eléggé remegett a kezem, ugyanis nem olcsó a termék, de a végeredmény abszolút az volt, amit ígértek. Gyönyörű matt felület, káprázatos színben. Az egyetlen keserű pirula az volt, hogy majdnem az egész flakont elhasználtam... Nem tudom, hogy rutintalanságom volt-e az oka, de a kis asztalkára nem igen maradt a csodaszerből.

Így hát tekervényes volt a célba érés az IKEA LACK asztalka átfestésénél is. Bár a dekorfesték mindennel kompatibilis, ez a magasfényű felület gyakorlatilag ledobta magáról az alapozót is... újabb csiszolás...és egy igen megtépázott külsejű bútorkát kaptunk. De ezután legalább festhettem! Először teljesen fakótürkizre/mentazöldre szerettem volna festeni az asztalt, de aztán izgalmasabbnak láttam a zokni-festéses megjelenést. Emiatt fehér színnel festettem két réteget, és csak ezután került a lerakófelületre és a maszkolószalaggal elválasztott asztalláb alsó felére az üdítő menta szín. Dobozos kiszerelésben csak türkiz színű dekorfestékhez jutottam hozzá (ami hat boltból csupán egyben volt...ááá), de ezt fehér festék hozzáadásával teljesen a tükörkerettel megegyező árnyalatúvá tudtam kikeverni. A használt festék márkájáról és használatáról egy korábbi bejegyzésemben már részletesen írtam.

Az alkotásnak még nincs vége és még sok egyéb elintéznivaló is vár ránk, amíg megnyithat az üzlet...de mindenről sorban beszámolok. Folytatás következik! :-)