A gyűjtögetés valamiért minden gyermek életében jelen van. Amikor én kislány voltam, az egyik testvéremmel lelkes szalvéta-gyűjtők voltunk. Szinte vadásztunk az újabb és újabb, lehetőleg minél különlegesebb darabokra, sokszor még ajándékba is azt kértünk. Tele is lett jó pár doboz velük, de az a szomorú igazság, hogy ma már nem tudnám megmondani, hol vannak, mi lett velük. Van azonban mód rá, hogy a felhalmozott ez meg az, ne a padlás poros sarkában végezze! Íme néhány ötlet és egy személyes élmény Zsuzsától, ő hogyan adott teret lánya csodálatos zsákmányainak.

Fotók: https://hu.pinterest.com/

"Léna a legnagyobb gyűjtögető, nem láttam még hozzá hasonlót (bár lehet, hogy minden anyuka ezt mondja a saját gyerekéről :-)). A nyári gyűjtemény minden évben egyre nagyobb, ezért gondoltam, hogy valamilyen méltó helyet kell keresnünk nekik. Idén még nem voltunk nyaralni, csak pár napot töltöttünk népes családunknál, Békés megyében, vagy éppen Ercsiben. Természetesem mindenhonnan tömérdek kinccsel tértünk haza. A Körös parti óriás kagylókhoz még ötletet gyűjtök, de a Duna parti apró kincsek már belekerültek egy szép üvegbe. A tetejét világoskékre festettük, a kincseket elrendezgettük. A kupak belsejére került felirat is (hely és dátum) és természetesen Léna nevét is bele kellett írni. Ahol már iskoláskorú gyerekek vannak, ott maga készíthet a lurkó az üvegre szép feliratot, akár üvegfestékkel.

Pár évvel ezelőtt a férjemet Olaszországba vitte a munkája ahová mi is elkísértük. Sajnos nagyon hideg február volt, de a tengerpart így is csodálatos volt, három vödör kagylóval tértünk haza. Két napig csak kagylót szedtünk, Léna nem akarta abbahagyni. Amikor végre a JYSK-ben találtam egy asztalkát elfogadható áron, a kagylók is otthonunk díszei lettek! "