Bizony már majdnem két hét is eltelt a legutóbbi workshop óta, de ahogyan látszott már előre is, nem kevés utólagos munkát igényelt ez a téma. Magán a workshopon két alkotás készült el, az egyik egy lóimádó kislány, Bori, szobáját díszíti majd, a másik pedig egy ajtódísz lett, ami már aznap délután ki is került. Ezek ragasztással készültek, nem varrással, a képeken nyomon is tudjátok követni a folyamatot. Azt hiszem mindenki nevében elmondhatom, hogy nagyon nehéz volt dönteni az inspirációk tengerében, talán túl széles is volt a paletta - ez is tud hátrány lenni. Aztán persze sikerült valami mellett letenni a voksunkat, és ahogyan lenni szokott, most is nagyon változatos munkákat választottak a résztvevők.

A hímzések közül elsőként a sajátomat tudom prezentálni, remélem ezzel tudok egy végső lelkesítést adni a többieknek is, és tőlük is beszállingóznak a befejezett alkotások. Az eddigiektől eltérően mindenkitől szeretnék kérni egy saját "megélést", tapasztalat-leírást is, mivel mást és mást hoztak ki az eltérő témák, máshol voltak a fókuszok és gyenge pontok.

A saját projektemnél az alap két eltérő textil összevarrásával született. Az alsó anyag egy francia méteráru, amiben nagyon megtetszett a nálam vissza-visszatérő madár-motívum és a virágok is. Eltökélt célom volt ugyanis a virághímzés egy érdekes technikával, aminek eredményeképpen egy kvázi 3d-s kép született. Ha nincs épp a kéznél egy, a hímzésben jártas felmenő, vagy éppen újdonságokat keresünk, akkor jól jönnek a különböző oktatóvideók. Én ezekkel készültem:

Magán a workshopon egyetlen virág készült el (óriási döbbenettel konstatálta a kis családom, hogy csak ennyit csináltam???). A többit este 10 után varrogattam és amikor elégedett voltam az eredménnyel, meg is mutattam egy kedves, majdnem hatéves közeli rokonomnak, akinek a véleményére sokat adok. Kicsit elmélázott a képen majd kijelentette, hogy egy Nap még mindenképpen hiányzik róla. Nem volt mit tenni, újra folytattam az öltögetést a már elsajátított technikával. Tegnap este végre befejeztem és reggel már alig vártam, hogy a még kócos kis szöszke stílus-tanácsadóm rámondja az áment. Szerencsére így lett és nem kellett lebontanom az egészet. :-) Így, Anyák Napjához közeledve igazán hálás vagyok, hogy van kitől/kiktől véleményt kérnem és remélem mindig olyan lesz a kapcsolatunk, hogy őszintén el is mondják.