Korábban már írtam arról, hogy a sokak által hátránynak tartott "egy ház sosem készül el" szállóigét mi a családommal mennyire élvezzük. Majdnem hat év kellett, hogy körbeérjünk a házban és minden helyiséget berendezzünk, most pedig eljutottunk arra a pontra, hogy kezdjük kicserélni azokat a tárgyakat, amikkel nem vagyunk teljesen megelégedve. A lámpák abszolút ebbe a kategóriába tartoznak. Az építkezésünk és a tavalyi felújítások egyik nagy tanulsága számomra az volt, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható világítótestek vagy unalmasak vagy megfizethetetlenek, jó ár-érték arányú termékeket nagyon nehéz találni. Ezért kompromisszumba kényszerül bele az ember fia és lánya, pedig ha valaki a családban rendelkezik valamilyen szintű villanyszerelési ismeretekkel - amilyenekkel a férjem is felvértezte magát az elmúlt években -, akkor egyszerű ötletekkel zseniális és költséghatékony lámpákat lehet alkotni.
A nappalink mennyezeti "ékszerét" gyakorlatilag a beköltözésünk óta tervezem lecserélni, de eddig a fontossági sorrendünk végén kullogott. Most azonban kicsit megújulva - erről egy másik bejegyzésben írok majd - új helyet fog kapni, ezért adta magát, hogy egy saját lámpát tervezzünk és kivitelezzünk. Régóta szemeztem a póklámpákkal, a textilkábeles, lámpabúra nélküli változatokkal, amelyek fantasztikus fókuszpontot jelölnek ki bármilyen enteriőrben. Hagyományosan nyilván 8 ágú csillárról van szó, de ma már mindenféle nagyságban, színben, kivitelben kaphatók ezek a világítótestek. A mi adottságainkhoz, vagyis a 20 négyzetméteres nappalinkhoz 6 darab, egyenként 4 Wattos, 400 lumenes, opál filament izzót tartottunk megfelelőnek, amik 2700 Kelvines normál színhőmérsékletűek.
Először teljesen letisztult kivitelben gondolkodtam, de aztán Barna a figyelmembe ajánlotta ezeket az egyszerű kör csillárokat, amik nagyon megtetszettek, ebből rendeltünk három darabot. Így az izzókkal és a foglalatok felével már megvoltunk. Természetesen pont nem voltak kaphatók az ehhez hasonlító fekete foglalatok, így végül citromsárgát vettem, amit egy vízbázisú akrilspray-vel festettünk feketére (a gyakorlatban inkább sötétszürke lett, de ez csak közelről szembeötlő). Ami a textilkábeleket illeti, már olyan széles palettából lehet válogatni, hogy elég nehéz dönteni... végül ezt az egyszerű variációt választottam, amiből összesen 12 méter kellett, áganként 2 méter hosszúsággal kalkulálva. Már csak a plafontárcsa megoldása hiányzott, ami a már jól bevált stratégiánk alapján ismét egy egy virágkaspó lett. Az IKEÁS Bintjéből csak kiöntöttem a diókat, így a maga 125 forintos bekerülési költségével igen olcsó alapanyag lett, feketére fújva rá sem lehet ismerni! A festékspray-kel az a tapasztalatom, hogy nagyon könnyű a használatuk, gyorsan száradnak és jól fednek, de nagyon könnyen le is kopnak, ezért inkább olyan tárgyakon alkalmazzuk, amiket nem kell fogdosni, tehát székekhez, használati tárgyakhoz nem javaslom. Lámpákhoz, különböző keretekhez, dekorációs tárgyakhoz viszont abszolút jó választás.
A szerelés gyorsaság engem is meglepett, a mai nap egyéb teendői mellett még ez is belefért, így már most megoszthatom Veletek, milyen lett! Minket nagyon lenyűgözött, nagyon jól sikerültnek érezzük, ami egy újabb visszaigazolása számomra annak, hogy a világítótestek az a kategória, amire érdemes egy kis külön időt szánni és kicsit kilépni a katalógusok kínálatából. Azt hiszem itt nem álltunk meg, folyt. köv. az étkezőben :-)
