Minden ezzel a két, kézzel varrt kulcstartóval kezdődött. Szerettem volna meglepni a férjemet beköltözésünk alkalmából, és amikor megláttam ezeket a mindenféle színben pompázó, kedves kis darabokat, rögtön tudtam, hogy ezek azok, amiket keresek. Ahhoz képest, hogy maga az építkezés milyen hosszadalmas volt (ez persze relatív :-)), hiszen bő másfél évig teljesen kitöltötte a mindennapjainkat, a birtokba vétel maga igen sebtiben történt. 2011. december 23-án még mindenféle szakemberrel együtt végeztük az utolsó simításokat, hogy aztán 24-én, egy szinte üres lakásban, félidős várandósan (ami engem illetett :-)) lerogyjunk az első igazi közös karácsonyfánk alá. Ekkor vettem elő az én kis ajándékomat, aminek az átadására ma is kristály tisztán emlékszem, Hiába volt a fejemben háromféle forgatókönyv is, amelyekben azt ecsetelgettem volna, hogy milyen hálás és büszke vagyok, amiért a kukoricaföld helyén, a semmiből megálmodtuk és megépítettünk a házunkat, hogy olyan kitartással és egymás iránti szolidaritással dolgoztunk az otthonunkon, ami túlszárnyalta minden képzeletemet, vagy hogy olyan alapot teremtettünk, ami kompromisszumok nélkül a mi családunkat szolgálhatja, nem tudtam elmondani semmit. Félidős várandósan ilyesmiket csak elképzel az ember, de megszólalni nem, csak sírni tud. Egy kismamával pedig illik együtt érezni, úgyhogy potyogtak a könnyek rendesen. Így később is, valahányszor erre a kulcstartóra néztem, ez jutott eszembe. Kellenek az ilyen emlékek! Ha bepiszkolódott, kimostam, ha elszakadt, megvarrtam. 5 év után sajnos nem bírta a strapát velünk, így meg kellett válnunk tőlük...
Fotók: http://bardoczeva.hu/
Ezek után még szép, hogy megjegyeztem az alkotó, Hosszú-Bárdócz Éva nevét. Rengeteget néztem többek között a varrási és bútorfelújítási projektjeit és szívesen olvastam a bolhapiac-beszerzési élményeit is. Alig vártam, hogy másik munkával is megörvendeztessen, ezért egyik születésnapomra négy darab általa varrt ráncolt körpárnát rendeltem.
Fotók: http://bardoczeva.hu/
Azóta is a nappalink díszei, nagyon imádom őket! Azt hiszem, ezek voltak az alapok. Az elmúlt években már se szeri se száma Éva alkotásainak. Amióta "új" otthonba költöztek, megszaporodtak a bútorfelújítási, otthonszépítési feladatok, s mivel két gyerkőce is van, a nekik szánt lakberendezési tárgyakból és kiegészítőkből is akad bőven. Többféle festékkel is dolgozik és gyakorlatilag művészi szinten űzi a különböző színek keverését. A Lignocolor krétafestékek gyártója is felfigyelt erre és ma már kapható a Storm fantázianevű krétafesték, amit Évi kevert ki. Alázattal, páratlan stílusérzékkel nyúl mindenhez, nem csoda, hogy az ő facebook oldalát nézegetem, ha valami szépre vágyom. Nem vagyok ezzel egyedül, hiszen ma már több mint huszonegyezer ember követi a munkásságát. És ami a legjobb, hogy nemsokára megérkeznek az újabb "Otthon" kulcstartóink, Évi műhelyéből. :-)
