Ritka momentum, hogy a férjemmel egyszerre találunk rá ugyanarra a témára, de a faliórákkal kapcsolatban ez volt a helyzet. Igaz, ő egy abszolút macsós, söröskupakos változatot, én meg egy hímzőkeretes-gombos megoldást szemeltem ki, de a lényeg ugyanaz. Egy óra kicsit másképp. Amolyan ki nem mondott párbajként vettük fel a kesztyűt...meg a fúrót...meg a tűt. Hogy ki tudja a szebb, a jobb, a frappánsabb megoldást prezentálni. :-) 

Ez volt a férfias óra munkájának menete:

• A férjem a projektjéhez rétegelt falemezt használt fel, amiből dekopírfűrésszel kivágott egy kört.
• Hátulról kimélyítette az óraszerkezetnek a helyét, ami igen időigényes volt és nagyon kellett vigyáznia, nehogy teljesen átszakadjon a fa.
• Ezután elöl, a számjelölések helyén 30-as fúróval elkészítette a süllyesztéseket, amibe a kupakok kerültek.
• Ezután jött a csinosítás, a festés fehér falazúrral valamint a kupakok beragasztása, végül az óraszerkezet festése.

A zárósapkák természetesen csak saját fogyasztásból származnak, leginkább belga eredetűek, amiknek rokonait az éles szemek bizony a teraszunk egyik legszebb dekorációs kellékén, a kupaktartó-képkeretben is felfedezhetik. No de nem gyönyörködhet az ember eme fantasztikus fedelekben eleget. :-)

Az én órámat leginkább a hímzőkeret-szerelmem hívta életre, ami annyi de annyi programot tartogat még számomra! Ezt már csak azzal az igénnyel kellett összekapcsolnom, hogy Bettivel, a fodrászommal a faliórákról beszélgettünk és kisült, hogy milyen jó lenne neki egy új, csinos darab a majdani üzletébe. (Amiről részletesebben például itt és itt  olvashatsz)

Az én projektem így épült fel:

• A közepes méretű hímzőkeretbe belefeszítettem a bútorszövetet, ami ránézésre a zsákvászon egy prémium kiadásának felel.
• Ezután bejelöltem a 0-3-6-9 számok helyeit és ide felvarrtam a nagyobb méretű gombokat.
• Majd negyedről negyedre haladva, kimérések után felöltögettem a kisebb gombokat is. Nagyon megtetszett a gomb a gombon megoldás, ezért itt dupla boglárok szerepelnek.
• Mivel a textilnek nincs igazi tartása, egy kör alakú kartonpapírt ragasztottam a keret hátuljába, hogy az óraszerkezetet megtartsa.
• Végül már csak az óra közepén kellett egy lyukat vágnom, hogy beüzemelhessem a ketyegőt.

  

  

Azt még nem döntöttük el, hogy a kupakóra a konyhába vagy a grillező felé kerüljön, de az biztos, hogy a hímzőkeretes órát Bettinek ajánlom. Én meg kénytelen leszek magamnak egy másikat készíteni... még jó, hogy vagy tíz másik verzió lebeg a szemem előtt! :-)  Azt hiszem nem vagyunk született versenyzők, mert végül nem győztük a másik érdemeit kiemelni...♥