Számomra mindig a kézzel készült dekorációk a legkedvesebbek. Noha szebbek és jobbak is vannak a piacon, a világ bármely pontjáról rendelhetek, és sokszor nem is túl drágák, de így egyvalamiről le kell mondanom, a sztoriról. Emiatt soha semmi nem fog annyit jelenteni számomra, mint amihez személyes élményem kötődik. Így voltam a gomb-képekkel is. Amikor a lányaimnak kerestem valami egyszerű és gyorsan kivitelezhető kis dekorációt, nagyon megörültem a gombokból készíthető kezdőbetűk ötletének, és Etsy ide vagy oda, nekiláttam a sajátomnak.

Egy blogon olvastam róla és az tetszett benne a legjobban, hogy nem kellett hozzá különösebb beruházás, az otthon fellelhető (akkor még nem is túl nagy) készletem is bőven elegendő volt. 

Ezt a projektet szívből ajánlom minden kezdő barkácsolónak, hiszen a sikerélmény garantált. Én a kislányaim nevének kezdőbetűit raktam ki, de bármilyen forma, alakzat, figura is megvalósítható így.

A következők kellenek hozzá:

• mély képkeret, én az ikeás Ribba-val dolgoztam
• Vastagabb papír a sablonnak, a háttérnek színes és/vagy scrapbook papír, esetleg dekorgumi
• olló
• gombok
• gyöngyök
• ragasztópisztoly

 Így láss neki:

• először is ki kell választani a mintát -  egy Pinterest mappába gyűjtöttem is jópár kedvencet
• a vastagabb papírból/dekorgumiból kivágni a sablont
• tetszés szerint ráragasztani a gombok/gyöngyök kavalkádját
• opcionális: végül egy háttérnek szolgáló színes/scrapbook papírra ragasztani és a kész művet beletenni a képkeretbe. Ugye milyen egyszerű?

A rendkívül jó ár-látványossági rátája miatt arra gondoltam, hogy ez lesz a márciusi workshopunk témája is. Az időpont és részletek hamarosan felkerülnek a facebook oldalamra, addig is gyűjtsétek az ötleteket!!! 

Nagy készülődés előzte meg februári workshopunkat, többen is igyekeztünk kitesztelni az optimális alapanyagokat, hurkolási technikákat és persze rengeteg inspirációt felkutattunk és megosztottunk egymással. Már ezek alapján is kiderült, mennyi mindenre figyelni kell, hogy szép végeredményt kapjunk. Tapasztalatainkat mindenképp szeretnénk megosztani, hogy mindenkinek sikerélménye legyen, aki cérnakép-készítésére adja a fejét, mert nem is olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik. 

A munka folyamata

1. Kiválasztottuk a mintát. Leginkább a Pinteresten nézelődtünk 'string art' (itt az én albumom) kifejezés alatt, de a Google kereső olyan sablonokat is kidobott, ahol már a szögek helye is be volt jelölve.
2. A kívánt méretben - az alaptáblánkhoz igazítva kinyomtattuk a sablont, amit körbevágtunk, hogy jobban el tudjuk helyezni.
3. Az alaptáblát ki-ki a maga ízlése szerint natúran hagyta vagy lefestette.
4. Elhelyeztük a sablont az alaptáblán és elkezdtük a szögeket beverni (Nos, ide nagy türelem kell, kb. másfél órát csak ezzel töltöttünk, de az összetettebb, nagyobb mintáknál még több időt vett igénybe).
5. Amikor ezzel megvoltunk, eltávolítottuk a sablont és kezdődhetett a fonalak hurkolása. 

A beszélgetés csak a fonalazós részre korlátozódott, hiszen majd' két órát csak püföltük a szögeket. :-) A könyvtár ajtóval zárható kisterme és az alátéteink gondoskodtak arról, hogy elviselhetőbb legyen a lárma, de azért nyolc kopácsoló nőt összeadva nem volt kicsi így sem a zajterhelés. Közös konklúziónk volt, hogy ezt valóban sokkal hasznosabb volt együtt elkezdeni, mert így biztatni tudtuk egymást, és egyedül talán fel is adtuk volna a projektet.

 Legfontosabb tapasztalataink

• Alaptábla, amire a képeket készítettük: tömörfa ill. rétegelt falemez volt.
• Szögek mérete: 17 ill. 20 mm-es nagyfejű szögekkel dolgoztunk. Vettünk próbaképpen kisfejű szöget is, de azzal jóval nehezebb volt bánni, így azt inkább elvetettük. Haladó szintnél azonban meg lehet vele próbálkozni, nyilván teljesen más képet ad, kevésbé lesznek markánsak a szögek a képen.
• Fonal: bár elvileg cérnaképről van szó, de a mi ízlésünknek jóval tetszetősebbek voltak a fonalak. Elsősorban hímzőfonallal, illetve nagyon jó minőségű, 100% pamut összetételű Catania kötőfonallal dolgoztunk. Tapasztaltuk, hogy minél vékonyabb fonallal van dolgunk, annál finomabb lesz az összhatás.
• Szögek elhelyezkedése és távolsága: ránézésre nem tűnik fel, de bizony az sem egyszerű, hogy a szögek szép egyenesen és egyforma távolságra álljanak egymástól. Az egyenes tartáshoz fogót használtunk, ami nagyban megkönnyítette ezt a munkát, a szögeket pedig körülbelül 1 cm-es közzel kalapácsoltuk be.
• Kalapács: bár nekem is van helyes kis kalapácsom, az építkezésnél használt nagyobb (ergó nehezebb) fejűvel sokkal jobban lehetett dolgozni, egy-két suhintás és már bent is volt a helyén a szögecske.
• Csomózás: Elkezdésnél még csak-csak ment a csomózás, de a végénél gondban voltunk. Tipp: elkezdésnél ne vágjuk le a fonal véget, ha kilóg, akkor látjuk, hogy hova kell visszatérni, így a két kilógó kezdő ill. vég szálat még egy csomóban le tudjuk zárni.
• Fonal hurkolása: akkor rajzolódik ki szépen a minta, ha a kép kontúrja is éles, ezért többször (akár háromszor-négyszer) is érdemes végigmenni a külső íven. A hurkolások közben és mintegy lezárásaként is ( ez legalább el is fedi az össze-vissza tekergetést). A minta kitöltésénél abszolút nem követtünk semmilyen szabályt, a teljes összevisszaságra szavaztunk, és azt következetesen alkalmaztuk. :-) 

És most jöjjön a workshop képekben:

Kimondhatatlanul büszke vagyok a résztvevőkre, mert mindenki a legjobb formáját hozta és fantasztikus alkotások születtek. Néhányról van pár bennfentes képem is. :-)

Márciusban új projekttel folytatjuk! ♥

Láthattátok, hogy nagyon szeretem a különböző IKEA HACK projekteket (úgymint a textillel bevont faliújságot vagy a piros LACK asztalka türkiz-fehérré változtatását), hiszen viszonylag olcsó alapanyagból egyedi megjelenésű tárgyat lehet létrehozni.

Van egy olyan hack is, amit régóta tervezek és ami a Mommo Design nevéhez fűződik, nevezetesen a Flisat és a Frosta székek felturbózása. Az ülőlap tetejére festett (állat)arc számomra a hokedlik (egy egyszerűsítéssel élve) rolls-royce-ává változtatta ezeket az ülőalkalmatosságokat. Ki is néztem a Flisat-ot Betti fodrászom szalonjába, hogy kiegészítve a LACK lerakóasztalt a gyermekek kedvelt helye legyen, amíg anyára vagy apára várnak, netalán saját jogon készülnek megszépülni. Egyetlen apró bibit véltem felfedezni, a kisszék árát. Nyilván a tömör fenyő nem tartozik a legolcsóbb alapanyagok közé, de 5990 Ft-os árával abszolút nem kompatibilis egy fiatal vállalkozó büdzséjével.

Egy pici kitérőben had' mutassam meg a számomra legkedveltebb gyerekszék újraértelmezéseket:

Fotók: https://hu.pinterest.com

Már azt hittem, dugába is dőlt a tervem, amikor kaptam egy fülest egy váli ügyes kezű mesteremberről, aki hobbiból fa babaházakat is szokott készíteni. Megkértem hát őt a lányán keresztül, hogy 2500 Ft-ból hozzon ki egy, a Flisattal megegyező méretű ülőket. Első akadály elhárult! A csapolások miatt szükség volt az ülőlap helyenkénti glettelésére, amit fehér falazúrral történő kezelés követett. Menet közben aztán változtattam megint, és az ülőlapot fehér zománcfestékkel átfestettem, hogy homogén felületet kapjak és dominánsabb legyen a mimika. Ezzel már a finisben éreztem magam! Azt hittem, hogy a rendelkezésemre álló ecsetek és festői kézügyességem lehetővé teszi, hogy akrilfestékkel megfessem az előre ceruzával felskiccelt kontúrokat. Tévedtem. Körülbelül egy órányi próbálkozás után, miközben a lányaim gyakorlatilag egy könyvre való anyagot megfestettek (gondolhatjátok, hogy közben igyekeztem a lakást is megóvni tőlük), be kellett látnom, hogy erre vagy én, vagy az ecsetek nem képesek - egy picit persze abba kapaszkodtam, hogy nem én vagyok alkalmatlan. :-)

B tervem az lett, hogy alkoholos filcet használok, amit aztán lelakkozok (matt dekorlakkot vittem fel ecsettel). Egyedül az arcpírt festettem meg, erre még futotta hatalmas tehetségemből. :-) Nos, így állt elő az a vidám gyerekhokedli, amire régóta vágytam, de ami majdnem kifogott rajtam! Mivel elég maximalista vagyok, mindenképpen szeretnék még egy próbát tenni egy másik székkel, ezért várom a festésben nálam gyakorlottabbak tanácsát, hogyan lehetne ezt a projektet hosszú távú eredményességgel kivitelezni! Vagy, ami még jobb lenne, kíváncsi lennék a ti kis hokedlitekre! Mivel a lányaimnak nagyon-nagyon tetszik a kisszék, szerintem nagy elismerést és ölelést lehet ezzel kiérdemelni! Festésre fel!

Saját, nem reprezentatív felmérésemből kiderült, hogy a legtöbb gyermeknek van egy olyan - szerencsés esetben átmeneti - periódusa, amikor fél elaludni a rossz álmokra hivatkozva. Ugyanennek a kérdéskörnek egy másik fajtája, amikor ugyan elalszik a lurkó a saját ágyában, de aztán az éjszaka közepén megjelenik a szülői szobában. Ilyenkor sokféle taktikát kényszerülnek bevetni a felmenők, de igazán kevés jár csak sikerrel.

A gyerkőcök rémálmoktól való megvédése az amerikai őslakosokat is foglalkoztatta (bizonyára egyéb hiedelmekkel kiegészülve), aminek egy kézzel fogható produktuma született, az álomfogók. Erre az ágy fölé akasztott fűzfa karikára laza hálót szőttek (állati ínból is készülhetett) és mindenféle szent és személyes kiegészítőkkel díszítették fel, például madártollakkal vagy gyöngyökkel. Az indiánok hisznek benne, hogy az álomfogó kiszűri a rossz álmokat. Az álomfogóknak az állati ín miatt egy behatárolt élettartama volt (egész egyszerűen kiszáradt), ezzel is jelezve a gyermek felnőttkorba való lépését.

Ennek a "bűbájnak" az alkalmazása nem veszett ki, rengetegféle modern adaptációja született. Íme néhány kedvencem:

Fotók: https://hu.pinterest.com

Ehhez a forráshoz nyúlt Bereczki Zsuzsa barátnőm is, aki rögtön két álomfogót is készített. Egyik Sári unokahúgának készült szülinapi ajándéknak. Sára kedvenc színei (a kék és a rózsaszín) eléggé meghatározták az álomfogó hangulatát. Ez tekinthető egy alapnak is, amit fel lehet még turbózni saját kincsekkel, amik még karakterteresebbé tehetik. A másik a lányának, Lénának, készült és szürke, fehér és rózsaszínben pompázik (ahogyan az egész gyerekszoba is). Nagyon tetszik Lénának és ez a legfontosabb egy anyának. :-) Meg is állapította, hogy nagyon jól működik a csapda, mert nem álmodott semmi rosszat mióta feltették. A fa keretet ez esetben nem fűzfából hajlították, az egész lelke kedvenc dekorációs alapanyagom, a hímzőkeret lett. A keret naturális színét elrejti a horgolás és remekül feldobják a színes szalagok, tollak és gyöngyök. A szalagok hosszánál figyelembe kellett venni természetesen a rendelkezésre álló helyet, ami a lányok esetében nem túl nagy volt, így Zsuzsának viszonylag rövidebb szalagokkal kellett "operálnia" - ami szerintem semmit nem von le az értékéből.

A végeredmény szerintem fantasztikus lett, én is szívesen elfogadnám bármelyiket! Kötni, horgolni tudó anyukák, ne habozzatok egy ilyen projektbe belevágni! ♥

Mindig öröm hallani, ha a blogon feldobott inspirációk és diy projektek kapcsán ti is belefogtok a barkácsolásba, dekorálásba, alkotásba! Vagy amikor a workshopokon azt tapasztaltam, hogy ugyanazon alapanyagokhoz mennyire kreatívan nyúltok, és az eredeti elképzeléseimet mennyire túlszárnyaljátok! Ahogyan mindenben különbözőek vagyunk, úgy a megoldások is nagyon sokszínűek. Mindenki hozzáteszi a saját látásmódját, ízlését, hangulatát.

Ezen felbuzdulva nagy tervem 2018-ra, hogy összejöjjön egy kis csapat (rugalmasan, kinek melyik projekt szimpatikus), akikkel közösen különböző témákat közösen dolgoznánk fel Az alkalmak ingyenesek lennének, ezért az alapanyagokat mindenki saját magának hozná - persze ha a beszerzés nehézségekbe ütközik, akkor szívesen segítek. Természetesen most is az olcsó és egyszerűen megvalósítható ötleteket szeretném előtérbe helyezni, de a tematikát idővel közösen alakítanánk ki. Rengeteg olyan dolog van, amit régóta tervezgetek, de nem fogtam bele, vagy már volt néhány szárnypróbálgatásom, de szeretném továbbfejleszteni, és a közös fellendítő erő kapóra jönne! Rendszeressége havi vagy másfél havi lenne és továbbra is a váli Könyvtár szabad kapacitásait szeretném igénybe venni (körülbelül másfél óra/alkalom). Ünnepek (úgymint pl. Húsvét, Anyák Napja vagy Advent) előtt pedig gyermek-szülő projekteket szeretnék vezetni.

Néhány példa és inspiráció a feldolgozandó témákról:

Fotók: https://www.pinterest.com

Remélem minél többeteknek van kedve a közös alkotáshoz, a facebook oldalamra hamarosan felteszem az első tervezett workshop dátumát és részleteit!

Sok hozadéka van annak, hogy a sógornőm, Juli, textil-újrahasznosításra adta a fejét. Egyrészt nyilván terjedelmes mennyiségű ruha és textilgyűjtemény sorakozik a varrógépe mellett, másrészt mindenféle otthon-alakítási és gyermek-öltöztetési projektet ennek a szemüvegén keresztül néz. Ugye emlékeztek még rá, amikor az első workshopomon elkészítette a Boribon ihlette szivárvány-faliújságot? Amellett, hogy szerintem nagyon kreatív ötlet volt, a felhasznált anyagok teljes mértékben megunt holmikból származtak. Nemrégiben pedig egy olyan lányka sállal örvendeztetett meg bennünket, amit egy kedves régi garbójából alakított át, s amivel végre Janka is boldogul, és esélye sincs annak, hogy lecsúszik,elcsúszik, szorít, laza stb.

Ezek után én is szerettem volna megörvendeztetni valami DIY aprósággal szülinapja kapcsán, amivel már régóta kacérkodtam, egy teáscsésze-tűpárnával. A tűpárna kivehető, a csésze inkább egyfajta látványelem a projektben. Méret tekintetében az öblösebb fajtájúak az igazán megfelelőek, s ha van valakinek valamilyen régebbi, használaton kívüli darabja, akkor végre értelmet adhat neki.

Fotók: https://www.pinterest.com

Így fogtam hozzá:

• A Pepco-ban vettem egy klasszikus stílusú  fehér csésze+alátét szettet, amit kezdésként összeragasztottam. Sajnos nekem nem volt fölös míves darabom (a nászajándékba kapottak persze tabunak számítanak!!!)
• Kiválasztottam a tűpárna anyagát. Kétfajta textilből vágtam ki a kör formájú darabokat, hogy hangulat szerint (hol játékos (pöttyös), hol pedig klasszikus hangulatban (rózsás-bútoros) választható legyen.
• Háromnegyed részig összevarrtam az anyagot (persze kifordítva), majd visszafordítottam és megtöltöttem egy régi díszpárnám töltőanyagával, végül kézzel összeöltöttem.
• Belehelyeztem a mutatós pohárkába, majd beleszurkáltam néhány díszes gombostűt.
• Végezetül egy gombocskával kiegészített kis masnit kötöttem a csésze köré.

Kisgyerekek mellett ez nyilván nem napi használati tárgy, de felfogható egyfajta "mesterségem címereként" vagy lakberendezési tárgyként is. A csésze és a textil stílusától, mintájától függően ezerféle variáció készíthető el, maximálisan a felhasználó személyiségéhez illeszthető. Kövess a Pinteresten is, ahol összegyűjtöttem további tűpárna inspirációkat!

Az újév első napja nem a teljesíthetetlen fogadalmakról szól az én életemben, sokkal inkább egy visszatekintésről az elmúlt esztendőről. Nagy lelkesedéssel vágtam bele (vagy folytattam) környezetünk csinosításába és igyekeztem másokat is megfertőzni ezzel. ♥

Gyerekszobák

Valakinek az otthonában nyomot hagyni óriási élmény. Az együtt ötletelés, a javaslatok közös továbbgondolása nyomán valami szívet melengető született. A legjobb élmény volt a gyerekek rajongása és a szülők nyugtázó pillantása, könnyes szeme volt. 

DIY

Azt hiszem nem túlzás azt állítanom, hogy a férjemmel együtt beszippantott minket a 'csináld magad' szelleme és állandóan valami projekten törjük a fejünket. Legjobban a régi tárgyak új tartalommal való megtöltését szeretjük, aminek lényegét a napokban olvasott könyvem fogalmazta meg igazán találóan: " A tárgyak többek, mint fizikai tulajdonságaik;érzelmi értékük és történetük van. " (Meik Wiking: Hygge) 

Dekoratőri- és tervezési munkák

Egy helyiség berendezésének elképzelése és megvalósítása igazi jutalomfeladat. Törekszem az ötletes ámde költséghatékony megoldásokra, mindig szem előtt tartva a tulajdonosok vagy használók személyiségének figyelembe vételére. A tökéletesség nálam nem szempont, sokkal jobban értékelem a kicsit rusztikus, de egyedi darabokat és megvalósításokat.

Workshopok

Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy a kedvenc diy projektjeim másokat is érdekelt, és hogy a résztvevők a rendelkezésre bocsátott alapokhoz milyen kreatívan nyúltak. A különleges végeredményeket megosztották gyerekeikkel és otthonukkal, ami már abszolút hab volt a tortán!

Szuper utazás volt és már most azon dolgozom, hogy jövő ilyenkor is legyen miről beszámolni! Szeretnék minél több hozzám hasonló alkotó kedvű embert megszólítani. Hogy hogyan, az nemsokára kiderül!

Múltkori DIY falióra projektünk (amiről itt olvashatsz) nyomán annyira fellelkesültek a lányaink, hogy rögtön rendeltek is egyet maguknak! No persze nem gombosat, mert az egyelőre túl elvontnak tűnik, de valamilyen számosat "lányos kivitelben" szívesen láttak volna. Megígértem, hogy a téli szünetben megcsinálom, s most két vendégeskedés között sort is kerítettem rá. Az már nem újdonság számomra, hogy az ötéves Janka milyen magabiztossággal tudja eldönteni, hogy mi tetszik neki és mi nem - nem fukarkodik a ronda jelző használatával -, de az még engem is meglepett, amikor a felkínált textildarabokat bevitte a szobájukba, hogy megnézze, melyik illik oda. ♥ Szóval nem vaktában lőnek, az biztos! Magasra tette a lécet, de igyekeztem megugorni.

A hímzőkeretet, a hobbiboltban vásárolt natúr fa számokat és az óraszerkezet mutatóit is egyaránt lefújtam a 4010-es telemagenta színű Pinty Plus akrilfesték sprayvel. Két réteg majdnem tökéletes fedést adott, egy-két részen kellett csak harmadszor is fújnom. Hozzáteszem, hogy én kicsit óvatos duhaj vagyok ezekkel a festékekkel, mivel könnyen megfolynak. Inkább többször megyek át a felületen, mintsem törölhessem le az egészet.

Ezután következett a textil belefeszítése. Egy egyszerű dzsörzé anyagról van szó, a kedvenc pöttyös mintámmal (pöttyök nálam korlátlan mennyiségben jöhetnek), amit gyorsan kiszabtam, ügyelve arra, hogy maradjon elég anyag a visszahajtásra és a ragasztásra. A következő művelet az óraszerkezet rögzítése és a számok helyeinek felskiccelése volt - a korábbi órához hasonlóan egy vastag kartonpapírt ragasztottam a hátuljába, ami elengedhetetlen a ketyegőszerkezet megtartásához. A számokat ragaszópisztoly segítségével applikáltam fel, ami ezzel a kis hobbi Dremel pisztolyommal nem is volt nehéz, hiszen vékony rétegben, pontosan lehet adagolni. A korábbi, barkácsboltos eszközzel ez kivitelezhetetlen lett volna, a kezem szétégetése mellett valószínűleg minden úszott volna a ragacsban. A munka dandárja ezzel meg is volt, már csak a mutatók és az akasztó hiányzott, hogy a ketyere egy igazi órára hasonlítson. Még egy kis extra pillangót is applikáltam a szerkezet aljához, hogy igazán csajos darab szülessen. Még pihenőn voltak a lányok, amikor fényképeztem, de este felkerül az igazi helyére is!

Akik végigkísérték a sorozatot, tudják, honnan indultunk és hogyan dolgoztunk, hogy holnap reggel végre megnyithasson az elbűvölő vidéki fodrászüzlet, Válon - csupán a kis teakonyha nem készült el, de ez nem befolyásolja a szépülést! Bízom benne, hogy mind Betti, mind vendégei kellemesen fogják itt magukat érezni, hiszen végig ez volt a legfontosabb mozgatórugó. Hiszek benne, hogy a szép környezet pozitívan hat ránk, feltölt, formál és inspirál!

Persze a gyerekekre is gondolni kell, ezért mellékprojektként nekik is szeretném szebbé varázsolni a várakozási időt egy-két aprósággal, amikről hamarosan beszámolok. De jöjjenek most a képek, amiket ma készítettem, hiszen holnaptól már birtokba veheti a vendégkör!!! 

Korábban már írtam arról, hogy a sokak által hátránynak tartott "egy ház sosem készül el" szállóigét mi a családommal mennyire élvezzük. Majdnem hat év kellett, hogy körbeérjünk a házban és minden helyiséget berendezzünk, most pedig eljutottunk arra a pontra, hogy kezdjük kicserélni azokat a tárgyakat, amikkel nem vagyunk teljesen megelégedve. A lámpák abszolút ebbe a kategóriába tartoznak. Az építkezésünk és a tavalyi felújítások egyik nagy tanulsága számomra az volt, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható világítótestek vagy unalmasak vagy megfizethetetlenek, jó ár-érték arányú termékeket nagyon nehéz találni. Ezért kompromisszumba kényszerül bele az ember fia és lánya, pedig ha valaki a családban rendelkezik valamilyen szintű villanyszerelési ismeretekkel - amilyenekkel a férjem is felvértezte magát az elmúlt években -, akkor egyszerű ötletekkel zseniális és költséghatékony lámpákat lehet alkotni. 

A nappalink mennyezeti "ékszerét" gyakorlatilag a beköltözésünk óta tervezem lecserélni, de eddig a fontossági sorrendünk végén kullogott. Most azonban kicsit megújulva - erről egy másik bejegyzésben írok majd - új helyet fog kapni, ezért adta magát, hogy egy saját lámpát tervezzünk és kivitelezzünk. Régóta szemeztem a póklámpákkal, a textilkábeles, lámpabúra nélküli változatokkal, amelyek fantasztikus fókuszpontot jelölnek ki bármilyen enteriőrben. Hagyományosan nyilván 8 ágú csillárról van szó, de ma már mindenféle nagyságban, színben, kivitelben kaphatók ezek a világítótestek. A mi adottságainkhoz, vagyis a 20 négyzetméteres nappalinkhoz 6 darab, egyenként 4 Wattos, 400 lumenes, opál filament izzót tartottunk megfelelőnek, amik 2700 Kelvines normál színhőmérsékletűek.

Először teljesen letisztult kivitelben gondolkodtam, de aztán Barna a figyelmembe ajánlotta ezeket az egyszerű kör csillárokat, amik nagyon megtetszettek, ebből rendeltünk három darabot. Így az izzókkal és a foglalatok felével már megvoltunk. Természetesen pont nem voltak kaphatók az ehhez hasonlító fekete foglalatok, így végül citromsárgát vettem, amit egy vízbázisú akrilspray-vel festettünk feketére (a gyakorlatban inkább sötétszürke lett, de ez csak közelről szembeötlő). Ami a textilkábeleket illeti, már olyan széles palettából lehet válogatni, hogy elég nehéz dönteni... végül ezt az egyszerű variációt választottam, amiből összesen 12 méter kellett, áganként 2 méter hosszúsággal kalkulálva. Már csak a plafontárcsa megoldása hiányzott, ami a már jól bevált stratégiánk alapján ismét egy egy virágkaspó lett. Az IKEÁS Bintjéből csak kiöntöttem a diókat, így a maga 125 forintos bekerülési költségével igen olcsó alapanyag lett, feketére fújva rá sem lehet ismerni! A festékspray-kel az a tapasztalatom, hogy nagyon könnyű a használatuk, gyorsan száradnak és jól fednek, de nagyon könnyen le is kopnak, ezért inkább olyan tárgyakon alkalmazzuk, amiket nem kell fogdosni, tehát székekhez, használati tárgyakhoz nem javaslom. Lámpákhoz, különböző keretekhez, dekorációs tárgyakhoz viszont abszolút jó választás.

A szerelés gyorsaság engem is meglepett, a mai nap egyéb teendői mellett még ez is belefért, így már most megoszthatom Veletek, milyen lett! Minket nagyon lenyűgözött, nagyon jól sikerültnek érezzük, ami egy újabb visszaigazolása számomra annak, hogy a világítótestek az a kategória, amire érdemes egy kis külön időt szánni és kicsit kilépni a katalógusok kínálatából. Azt hiszem itt nem álltunk meg, folyt. köv. az étkezőben :-)