Amikor építkezni kezdtünk, néhányan megpróbáltak lebeszélni róla. Rengeteg munka, idegeskedés a szakikkal, beszállítókkal - mondták, ráadásul egy ház sohasem készül el igazán. Sok mindenben igazuk volt, rögtön az elején beleakadtunk egy tisztességtelen építőanyag-kereskedőbe, meg volt sok egyéb kalamajka is, de néhány keserű pirula mellett rengeteg hozadéka is volt ennek a vállalásnak. Azt pedig, hogy egy ház sohasem készül el, mi sokkal inkább tekintjük előnynek, mint hátránynak. Fantasztikus dolognak tartjuk, hogy mindig van újabb kihívás, újabb tervezés, újabb ötletelés és újabb alkotás. Aktuális példa erre az idén birtokba vett teraszunk. 

A beköltözésünk óta eltelt bő öt évben egy szép ívű fejlődésen ment keresztül, hiszen kapott egy gyönyörű wpc burkolatot, ami fa és műanyag kompozit anyag keveréke. Környezetbarát, hiszen újrahasznosított anyagokból készül, valamint a fa teraszokkal szemben nem kell felületkezelni, nem szálkásodik, nem reped. Ezzel majdnem párhuzamosan elkészült egy kis nyári konyha is a fedett részben, beépített üstházzal, grillezővel, és egy jancsi kályhával (színtisztán muzeális megfontolásból). Eleinte nem igazán szimpatizáltam a jancsi kályhával, amit a férjem szorgalmazott, főleg, hogy mérete miatt magasabbra is kellett építeni a pultot, így van egy plusz lépcsőfok is, amin rendszerint felbukik valaki. De aztán be kellett látnom, hogy az én elképzeléseimet sem mindig a praktikum vezérli. :-) Természetesen helyet kapott még egy falikút is, no meg egy ládát is megmentettünk szüleim padlásáról, ami még a nagymamámé volt. De még így sem volt teljes a kép. Volt egy kiszuperált ikeás jökkmokk asztalunk székekkel, de mivel ez alapvetően beltéri bútor, nem bírta a kinti viszontagságokat. Száműztük a kamrába és csak vendégségek alkalmával vettük elő. Így szinte nem is használtuk ezt a plusz teret. Üres falak, üres terasz, csak a száradó ruhák jelezték, hogy itt lakik egy család... de idén elvarrtuk ezt a szálat is.

Mi mással kezdhettük volna, mint hogy lementünk a dédihez? :-) Végigjártuk a hajdani istállót, műhelyt, és temérdek kincset találtunk! Szerettünk volna valami nagyobb tárgyat, amit a falra applikálhatunk. Tökéletesnek bizonyult a feladatra a szénavilla, a fűrész, no meg a lőcs, amit mi már csak az elbeszélésekből ismerünk. :-) Megtaláltuk a dédpapa katonai ládáját, amiből némi gondolkodás után fali szekrény készült, de a lábunk előtt hevert még hurkatöltő, szappanok, kávéfőző, kocsitábla, kasza kalapáló, sőt még az ükmama által árverésen vásárolt mérleg is! Mivel az említett dédpapa kovács volt, így találtunk patkókat, svéd acél patkószegeket is - ez utóbbiak lettek az akasztók a fali polcon.

Szerencsére nem csak mi vagyunk ilyen szentimentálisak, apósom megajándékozott minket a férjem első kis szandáljával, amit már több mint 30 éve őriz. :-) Ez is felkerült a patkószegekre. 

A hab a tortán mégis a kenyérdagasztó teknő volt. A hozzá tartozó állványt ugyan nem találtuk meg, és igen szuvas is volt szegényke, de éreztük, hogy ezzel nekünk küldetésünk van. Némi együtt gondolkodás (divatosan brain storming) után megszületett a lámpa koncepciója.  A búra maga a teknő lett, amibe három ledes edison izzó került. A függesztést pedig stílusosan az istállóban talált rozsdás lánccal oldottuk meg. Gondolom elég nyilvánvaló, hogy erre vagyunk a legbüszkébbek :-). 

Különleges érzés ilyen sok régi használati tárggyal körülvenni magunkat. Különleges atmoszférát teremtettek az eddig mostohán kezelt térben. Egy másfajta élet mementói. Emlékezet, kötelék, tisztelet. Ezt jelentik nekünk. Kapcsolatot a mai emberrel talán a hajdani esküvői képkeret üvegére ragasztott különböző sörök kupakjai teremtenek...

Ha ez a teknő beszélni tudna, elmondaná, hány ezer kenyeret gyúrtak benne az ükmama és dédmama fáradságot nem kímélő kezei, de azt is elmondaná, mit világított meg a dédunokák és ükunokák számára.

Azt hiszem ennyi elvárással még nem indultam nyaralni, mint múlt hét csütörtökön. Az Őrség volt a célpont ugyanis, és akinek csak említettem korábban, szinte kivétel nélkül ódákat zengtek róla. Aki már járt ott, az nosztalgikus szép emlékeket osztott meg, aki pedig még nem, az vágyakozással telve mesélt arról, hogy az Őrség meglátogatása bizony előkelő helyen szerepel azon a bizonyos személyes bakancslistán, amit így vagy úgy vezet az ember. Most már bevallhatom, hogy elég szkeptikusan listáztam magamban a szuperlatívuszokat. Azt gondoltam, hogy falusi lyány lévén nem érhet túl sok meglepetés. Persze kiderült, hogy tévedtem. :-) Bár élettérben Válban sincs hiány, pajtában azért mégsem szoktunk aludni... No de ez csak egy a sok közül, amit a szlovén határ közelében, Szalafőn megtapasztaltunk.

Szalafő hét halmon épült, mi ezek közül Templomszeren laktunk, a Ferencz-portán. Bár gyerekkoromban megtapasztalhattam egyet s mást az állattartásról, hiszen voltak otthon tyúkok, nyulak, malacok, sokszor még kacsa és liba is, és persze nekünk, gyerekeknek sem volt pardon a gondozásban, de itt egy egészen másfajta szinten működik mindez. A háziállatok táborát tarkítják még kecsék, bárányok, csüngőhasú malacok, no meg persze vannak szarvasmarhák is szép számban. A baromfiak a legnagyobb szabadságban, mégis a korlátokat betartva masíroznak a birtokon keresztül-kasul, a kecsék meg olykor ki-kiugrálnak territóriumukból, ha látnak valamilyen finom falatot a kerítésen kívül.A növénytermesztés nem elterjedt, ezért rengeteg rét színesíti a tájat az erdők mellett. Szuper alkalom volt ez arra, hogy megmutassuk lányainknak saját kedvenc gyerekkori elfoglaltságainkat. A férjemmel például szöcskét fogtak, mivel az öccsével anno ez szolgált a pecázás csalijaként. Velem pedig vadvirágokat gyűjtöttek, mert az én passzióm pedig az volt kislány koromban, hogy minél színesebb és változatosabb csokrot készítsek, amit aztán jóízűen belakmároztak nyúlpajtásaim. Még nem jutottunk dűlőre a férjemmel, hogy ki élvezte jobban ezeket a tevékenységeket, de az biztos, hogy nekünk remek nosztalgia volt.:-)

Bár csak három napot töltöttünk az Őrségben, jutott idő fürdőzésre, piacozásra, olajütésre, mangalica keresésre, őrségi ízek kavalkádjára és még a Pityerszeri Skanzent is meglátogattuk. Jóllehet a házak igen puritánok voltak, a helyi emberek nem igen bajlódtak a fafaragással, díszítéssel, mégis szinte egymással versengve kutattuk, hogy melyik használati tárgy lelhető fel a lányok nagymamájánál, dédijénél.

Jó érzés volt, hogy a passzírozó és a fejőpitli, vagy a dédpapa munkaeszköze, a masina összeköt minket a régen és most ott élő emberekkel. A kicsiny, egyszerű házikók sajnos nem adtak témát, amit lakberendezési vonalon feldolgozhattam volna, de kaptam valami mást. Nosztalgiát, rácsodálkozást, és tapasztalatot, hogy az ember kutyaütőből is lehet olajütő! :-) 

Amikor korábban olvastam Hadnagy Tímea enteriőrtervező tanácsait gyerekszoba tervezés kapcsán, azt hiszem átsiklottam néhány részlet felett. Egyrészt a pici profilkép alapján fel sem tűnt, milyen fiatal, de ami sokkal meglepőbb volt most számomra, hogy sokoldalúsága mellett mivel lépett piacra. Nook márkanéven dizájn gyerekbútorokat tervez. Bár portfóliója igen gazdag - a vendégháztól kezdve üzletbelsők, irodák, lakások kialakítása egyaránt szerepel benne -, figyelmének középpontjába bekerültek a saját tervezésű gyerekbútorok. Timi két évvel ezelőtti projektje, a csúszdával és tárolókkal felszerelt, többemeletes gyerekbútor indította el a "lavinát"! :-)

Fotó: http://chezelles.hu 

A munka során rájött (Otthon magazin interjú 2017/06), hogy nagy a hiány a minőségi és funkcionális gyerekbútorokból, másrészt - ami már hab a tortán - hogy számára ez az elfoglaltság milyen nagy örömet okoz! A Nook gyerekbútoroknak az alábbi ismérvei vannak, amiket a tervező a legfontosabbaknak tart:

• A biztonsági peremmel kialakított pelenkázó felső része a két fiókkal együtt idővel asztallappá válhat, addig pedig a lábai egy X faelemmel és színes kötelekkel összeállítva játékbútorként szórakoztatja a kicsiket.
• A kollekció alapdarabja, az ágy négyféle funkcióban használható, aminek különlegessége a textilberakásokon kívül, hogy a rácsok átlósan futnak.
• A termékek lapra szerelhetők, így könnyen szállíthatók.

A tömör fából készült bútorok kötél vagy bőr fogantyúkkal választhatók, és a Babyberry és barátai showroom-ban élőben meg is tekinthetők!

A kollekció része továbbá egy házikó alakú krétatábla (ezt ki is lehet próbálni a Babyberry és barátai showroom-ban), ami keretet ad a művészi ambícióknak :-), valamint vidám játéktároló ládikák, amik az én személyes kedvenceim. A sallangmentesség itt is tetten érhető, nagyon naturálisak ezek a darabok is, de pont ez a legfőbb erényük. A Nook célközönsége szerintem azok a szülők, akik hosszú távon gondolkodnak, nem akarják egy-két éven belül lecserélni a gyermekbútorokat - és nem szeretik a harsány színeket vagy a Disney hősöket :-). Az átalakíthatóságnak és a letisztultságnak köszönhetőnek jó sokáig szolgálhatják a csemetéket. Érdemes Hadnagy Timire odafigyelni, én nagyon kíváncsi vagyok, mivel rukkol még elő!

Fotók: https://www.facebook.com/nookfurniture

Néhány hónapja olvastam egy riportot Catherine Dickens - Charles Dickens író szépunokájának- vendégházairól Csákberényen. Az alig negyven percnyire Váltól, egyórányira Budapesttől található faluban töltöttem életem első és utolsó cserkésztáborát - nagyjából ezen az egy héten teljesedett ki és hanyatlott is le gyermekkori cserkész-karrierem. Mivel sajnos sem a cserkész-jelszót, sem a fogadalmat nem tudnám már felidézni, kész szerencse, hogy más kapcsán is van értelme Csákberényről beszélni! Egy olyan gyönyörű és egyedi vidéki szálláshelyről, ami sokat hozzátesz a környék értékeihez! Azt hiszem elsőre egy kicsit furcsának hangzik, hogy egy hozzánk ilyen közeli helyre vágyjak elutazni, de ha megnézitek a képeket, azt hiszem eloszlik minden kétség!

 Fotók:http://catherinesvineyardcottages.com

Természetesen elsősorban a városi nyüzsgésből kikapcsolódni vágyókat célozzák meg, ami elég kézenfekvő, hiszen présházakról lévén szó, békés és természetközeli környezetben találja magát az ember. Még nem jöttem rá, mi adhatna itt okot bárminemű stresszre, habár a wifi azért alapfelszereltség :-). Az igen illusztris szálloda-menedzsmenti karriert magyar vendéglátói vállalkozásra cserélő tulajdonos és férje 2004-ben vásárolták első csákberényi ingatlanukat, amit sok további követett. 2010-ben kezdték el kiadni a házakat, amiket először a barátokon "teszteltek". Jelenleg hat hajdan volt présház közül válogathatnak a pihenni vágyók, amiknek külső stílusjegyeit alapvetően meghatározták Catherine tapasztalatai a Karibi-térségben. A belső  enteriőrök viszont csodás egyvelegei a magyar paraszti és az angol vidéki kultúrának, némi nagyvilággal fűszerezve.

 Fotók:http://catherinesvineyardcottages.com

Habár méretben, stílusban és felszereltségben némiképp  különböznek ezek a szálláshelyek, a képek alapján mégis summázható az a közös pont, hogy nagy gonddal, remek ízléssel felújított és berendezett házakról van szó. Ehhez képest csak az árszabás lesz kijózanító, hiszen 41.000 Forint/éjtől indulnak a bérleti díjak. A rengeteg pozitív értékelést olvasva azt kell mondjam, hogy jól pozicionálták a présházakat, hiszen egy esetben sem írnak rossz ár-érték arányról, sokkal inkább szuperlatívuszokban beszélnek. A szálláshelyhez igényelhető reggeli ellátás is, amit 'reggeli kosarakkal' oldanak meg, a vendég négy különböző összetételű csomagból választhat ízlésének megfelelően. Mivel igyekeznek minél több helyi termékkel megtölteni a kosarakat, ezért fontos a foglaláskor, de legkésőbb 72 órával a kívánt időpont előtt jelezni ilyen szándékunkat. Bár megjegyzem, hogy ilyen csinos kis konyhákban azért nem lehet olyan nagy büntetés a főzőcskézés sem :-).

 Fotók:http://catherinesvineyardcottages.com

Szolgáltatásoknak sincsenek híján, nem lehet azt mondani, hogy falun nem lehet csinálni semmit! Illetve a 'semmitcsinálás' is egy irányzat, de arról majd máskor... szóval kirándulásra adott a Vértes Nemzeti park, de belekóstolhatunk a helyi sajtokba és borokba, kipróbálhatjuk magunkat a kézműves workshopokon is. Attól sem kell aggódni, ha kétbalkezesek vagyunk, ez esetben vásárolhatunk is valamilyen mutatós kerámiát. És akkor még nem is beszéltünk a lovas sportokról vagy a kényeztető masszázsokról... lehet válogatni!

A helyben készült termékekből - úgymint szappanokból, illatgyertyákból - a házakba is készítenek ízelítőt, de utóbbiakból egy gondosan előkészített, prémium márka is igyekszik kiszolgálni az érdeklődőket. Nekem nagyon tetszik a cementlapokra emlékeztető grafika, aminek színvilága is nagyon közel áll hozzám.

http://www.catherinedickens.com

A Tripadvisor által kiváló minőségi tanúsítványt elnyerő Catherine's cottage jó irány a falusi vendéglátásban. Jó ötletek, jó emberek és rengeteg munka találkozása. Biztosan nemcsak az én szívemet dobbantják meg ezek a házikók, és lesznek olyanok is, akik újratervezik a nyári szabadságukat! Egyszer ide biztosan elmegyek! Ha pedig hazajövök, megírom, milyen volt a Catherine's Cottage, ahogy én láttam!

Szép emlékek fűznek ehhez a ládához...nem hiába tartogatom immáron hat éve! Mert megérdemli :-). Hiszen nemcsak egy céges csapatépítő hétvégét élt túl, hanem egy költözést és megannyi ide-oda pakolást a házunk kevésbé illusztris részein (értsd: garázs, kamra legsötétebb pontjai). Szóval elég mostohán bántam vele, de ennek MOST VÉGE! No de kezdjük az elején. Amikor még aktív munkavállaló voltam egy reklámipari cégnél, a kolléganőm, Ildi szervezett egy remek csapat-összekovácsoló hétvégét Bikácson, aminek fő vezértémája az 20'-as évek amerikai szesztilalma volt. Ezt a ládát pedig egyszerűen egy raklapból készítették ügyes munkatársaink a műhelyből. Barnára festve, kötélfogóval, szalmával bélelve, jó whiskey-vel (állítólag) megtöltve. Telitalálat. Aztán szerencsémre lehetett jelentkezni ezekre az alkotásokra, így lettem boldog láda-tulajdonos. Valahol itt kezdődött  "ez még egyszer jó lesz valamire" hitvallásom gyakorlása. Valószínűleg beltérben is találhattam volna neki helyet, de a teraszunk megújulásával valahogy adta magát, hogy kint próbáljon szerencsét, virágládaként. 

Ahhoz képest, hogy hat évet ültem a témán, a döntés meghozatala után rendkívül gyorsan elkészítettem a mini virágágyást. Fóliával kibéleltem a láda alját, amit tűzőgéppel rögzítettem. Megtöltöttem virágfölddel és beültettem a virágokat. Újabban nagyon tetszenek a virág-egyvelegek, így muskátlit, napvirágot, bársonykát egyaránt választottam. Mivel gyakorlatilag majd' egész nap fürdőzhet a napsütésben, melegkedvelő virágokat vásároltam. A gyors művelet után jöhetett némi fakéreg a föld tetejére, hogy kevésbé száradjon ki, s már majdnem meg is voltam. Hogy eltüntessem a deszkák közül kilátszó fóliát, felhasználtam a  kerti diy mászólétrából megmaradt kötéldarabot, amit natúr spárga kötöző zsineggel még egy párszor körbetekertem.

De nem is szükséges ilyen mértékű átalakítás ahhoz, hogy raklapból virágláda/virágtartó/virágállvány legyen. Azt hiszem ez az a téma, ami a legtöbb lelkes 'csináld magad' ötletelőt megihlette. Egy felállított raklap virágfölddel megtöltve, és egy kis krétafestékkel feldobva remek fűszernövénytartó lehet (ugyanezt láttam megvalósítva például az IKEÁ-ban is az elmúlt évben).

Fotó: https://hu.pinterest.com/

Fali panelként, sűrűn beültetve, körüljárható raklaptömböt megépítve... a növények rendkívül jól mutatnak ezekben a koncepciókban. Nem tudom, hogy egy unatkozó tüzépes vagy egy lelkes újrahasznosító indította-e el ezt a lavinát, mindenesetre nagyon hálásak lehetünk neki!

Fotók: https://hu.pinterest.com/

Az a nagyszerű a raklapban, hogy mindennek létezik az 1.0 verziója is, hiszen még csak a beültetéssel sem kell bajlódnunk, ha nem akarunk! Egyszerűen csak ráakasztgatjuk a virágcserepeinket! Persze ebben az esetben sem kell lemondani az egyediségről, színes festékkel igazán tekintet-vonzó látványosságot hozhatunk létre!

Fotók: https://hu.pinterest.com/

Lehet, hogy már egy kicsit túlzás a további fokozás, de tény, hogy egy raklap-projektet egyszerűen nem lehet elszúrni, hiszen legfeljebb komposztálónak jó lesz! :-) 

Amikor az unokatestvérem elmesélte, hogy az akkor tizenhat éves lánya egy youtube videó alapján szerelte meg a nagypapa biciklijét minden előképzettség vagy tapasztalat nélkül, megmosolyogtam a dolgot. Akkor még nem tudtam, hogy nekem ez az infó milyen hasznos lesz még később... Aztán amikor az építkezés után körülbelül három-négy évvel eljutottunk odáig, hogy azon gondolkodtunk, hogyan csempészhetnénk valami képzőművészetet is az otthonunkba, kicsit meglepődtünk. Az az egy volt fix, hogy nem tájképet vagy portét, hanem valamilyen absztrakt alkotást szerettünk volna az étkező és a hálószobánk falára is. A rácsodálkozást nem a produktumok, hanem az áruk váltotta ki. Erre - a bicikliszerelés példáján felbuzdulva - bedobtam azt az ötletet, hogy mi lenne, ha mi magunk festenénk meg a képeket. Annyi mindent meg lehet tanulni oktatóvideókból, miért ne lehetne ezt is?! Nos, ma már azért kicsit másképp gondolom a dolgot - a tehetség nem valami smafu -, de tény, hogy remek önképzés és önmegvalósítás egy ilyen vállalás. Nemcsak a lakásban uralkodó színek tökéletes harmóniáját lehet így elérni, hanem a kreativitás és alkotás új szintjére is lép az ember.

Az első lépés természetesen a vásznak, festékek, ecsetek, szivacsok, befejező spray beszerzése volt. Kezdőként természetesen az alapozott, feszített festővászon mellett tettük le a voksunkat, hiszen ez semmilyen előkészületet nem igényel. Hat különböző színű akrilfestéket vettünk, 250 ml-es kiszerelésben, ami azért egy kicsit túlzás volt, hiszen négy viszonylag nagyobb méretű kép után is még bőven van belőle. Mivel a festék vízbázisú, rendkívül könnyű volt vele dolgozni, jól lehetett a színeket keverni is. Nem utolsó szempont, hogy gyerekpraclikról is lesuvickolható. Ecsetből mindenféle méretűt vettünk, no meg persze itthon is akadt még néhány extra nagy. A kép teljes kiszáradása után pedig szükséges lefújni egy matt vízbázisú befejező lakkal, ami biztosítja, hogy sokáig gyönyörködhessünk az alkotásunkban. 

A vásárolt festővásznak mérete 80x120 cm, illetve 90x120 cm voltak, amiket viszonylag nagyobb méretükből kifolyólag csak rendelni tudtunk. Ha kisebb méretekben gondolkodunk, akkor jó dolgunk van, mert már rengeteg helyen beszerezhetőek. Vettem már azóta az Aldiban, Lidlben, Jysk-ben is. Az akrilfestékekkel ugyanez a helyzet. Remek kis alapszettekre lelhetünk az előbb említett üzletekben, szerintem a mennyiségük bőven elegendő hobbicélra.

No, ha minden megvan, akkor nem árt egy kicsit elmerülnünk a színkeverés, eszközhasználat, vagyis úgy általában a festészet alapvető tudnivalóiban. Első lépésként jól jöhet egy általános ismertetés a különböző festmények és festékek tulajdonságairól. Aztán nem árt egy kis ismerkedés a színekkel és azok harmóniájával. A felkészülési fázis legizgalmasabb része a különböző "oktatóvideók" újbóli és újbóli megnézése volt. Az első jó példa arra, hogyan lehet egy nagyméretű vásznat is mozgalmassá tenni.

A második kisebb méretűvel, egész más témával és technikával dolgozik.

A kedvencem a harmadik, szerintem egyszerűen imádnivaló ez a hölgy. Kishenger, ablaklehúzó? Mindent szabad? Ez óriási lökést adott ahhoz, hogy előkerüljön az autóból a jégkaparó, a sufniból a glettvas... Reméltük, hogy ez elfedi képzőművészetbeli hiányosságainkat.

És még ezer és ezer szuper minta van arra, mit lehet egy vászonnal kezdeni. Ha a tanulmányozással megvagyunk, de valami fogódzkodó még kellene, akkor készítsünk egy tervet a leendő képünkről. Persze mindez nem igaz azokra, akikből csak úgy áramlik a kreatív energia, ők nyugodtan nekieshetnek a palettának :-). Mi inkább tervezősek vagyunk, de nem is merném megmutatni az eredeti koncepciónkat, mivel köszönőviszonyban sincs az eredménnyel. Khm. Nagyvonalúan ezt az alkotói szabadságnak tulajdonítottuk. Elég sokat mondtuk ahhoz, hogy saját magunk is elhiggyük.

Nem mondom, hogy végig optimista voltam és nem bizonytalanodtam el időközben, de a végeredmény igazán kárpótolt. Természetesen Jankát is bevontuk a műveletekbe, ami sokat emelt a művészi színvonalon. Csak azzal gyűlt meg kissé a bajunk, hogy nagylányunk (3 éves volt akkor) szivacsozási technikája miatt már mindenhol folyt a fekete és kék festéklé... Saját érdemeimet nem nagyon tudom kiemelni, ugyanis nem igazán tudtam megvalósítani, hogy miközben egyik kezemmel festek, a másikkal Rózát tartsam távol a sok-sok színes ragacstól. Ha optimistán összegzem a tapasztalatainkat, akkor mindenki kivette a részét az alkotó folyamatból, ki-ki tehetsége és lehetősége szerint. :-) Az már csak egy mellékes infó, hogy olyan profik voltunk már az első alkalommal, hogy inkább megfordítva állítottuk ki a képet, mert így valahogy sokkal jobban mutatott. Ennyire vagyunk mi vérprofik. :-) 

Az első képet követte még néhány, de amikor egyedül maradtam a vászonnal, megpróbáltam minimalizálni a lehetséges buktatókat, és az egyszerű vonalaknál maradtam, kiegészítve némi fröcsköléssel. Ez utóbbi miatt nagyon hasznos, ha a környező területet előre lefóliázzuk.

Nemcsak azért ajánlom mindenkinek, hogy próbálja meg magát ebben a műfajban, mert akkor legalább fél évig sztorizhat az előkészületekről és magáról a "bukdácsolásról", a festményről nem is beszélve. Azért is ajánlom, mert egy nagyon klassz élményhez juthat. Egyedül vagy családosan. Ha az eredmény is tetszetős, akkor joggal lehetünk büszkék magunkra. Ha tehetségünk nem is kápráztat el mindenkit, bátorságunk úgyis emlékezetes marad.

Új keletű passzióm, hogy ha vendégségbe megyünk, akkor igyekszem valami egyedi ajándékot is vinni. Nyáron szívesen ajándékozok például saját készítésű lekvárt, savanyúságot, szörpöt, vagy egyszerűen csak a konyhakertben termesztett zöldségek/gyümölcsök/fűszernövények legjavát. Egyéb ínséges időszakban persze marad a klasszikus virág, csokoládé, bor triumvirátusa, de ha már a belbecs sérül is, igyekszem látványos külcsínnel kompenzálni - vagyis szépen becsomagolom. Ezért (is) tartok itthon 2 fióknyi, meg 2 doboznyi csomagoló- és díszítőalkalmatosságot. :-) Más a helyzet, ha a megajándékozni kívánt személy csupán néhány hónapja jött a napvilágra. Eddig leginkább a pelenkatortában és magam által hímzett névre szóló partedliben utaztam, de most lecsaptam egy másik ötletre, a névfüzérre. Természetesen a Pinterest-en láttam meg az ötletet, és nagyon megtetszett a variálhatóság lehetősége. Nem mellesleg könnyen el is készíthető.

Ez volt az inspiráció:

Fotók: https://hu.pinterest.com

Ami szükségeltetik:

• fénymásolópapír (én 160 grammosat használtam)
• kötőfonal
• pékzsineg
• olló
• lyukasztó
• kartonpapír, ceruza, pohárka és pénzérme a pom pom készítéséhez

A madzagot egy kis szerencsével sikerült is beazonosítanom, mivel ilyennel volt átkötve a Cucc papírzsákunk is, amit nemrég rendeltem - amikor rendszerezési lázban égtem. Rögtön megkérdeztem Ágit, a termék készítőjét, hogy honnan szerezhető be, így megtudtam, hogy a pékzsineg névre hallgató kötöző elérhető a Dekorella webshopjában, rengeteg színben. Rögtön rendeltem is 3 félét. :-) A pom pomokkal farsang idején már barátságot kötöttem, amikor Janka nyuszijelmezéhez kellett egy fehér bojtos farkincát készítenem, természetesen ehhez is nagyon jó oktatóvideókat lehet találni, nekem ez vált be. Én sokkal kisebb poharat használtam, egy fél deciliteres ikeás darabot, a középső lyuk mérete pedig egy ötforintosé. Szerettem volna cirmos bojtocskákat készíteni, ezért a kiválasztott rózsaszín és fehér kötőfonalat összefogva, egyszerre tekergettem. Ez is egy jó differenciálási lehetőség. A Red Heart Lisa névre keresztelt fonalat Velencén, a Fecskefészekben szereztem be, ahová úszás előtt szoktunk betérni a lányokkal. Nagyon sok szép kellék szerezhető itt be, ráadásul egy édesanya vállalkozása, úgyhogy abszolút támogatandó!

Mivel fontos, hogy a betűkártyáknak legyen tartása, ezért egy vastagabb, névjegykártyákhoz is alkalmas papírra nyomtattuk. De azt is el tudom képzelni, hogy egyszerű fénymásolópapír használata esetén a kivágás után egy kartonpapírra ragasztjuk a betűket. A zászlócskák kivágása és kilyukasztása (általános irodai lyukasztót használva) már össze is állíthattam az egyedi, névre szóló ajándékot.

Mivel Liza baba még csak hat hónapos, ezért túl nagy elragadtatásra nem számíthatok, de ha nagyobbacska lesz, talán jó eszköz lesz arra, hogy eljátsszon szép nevének betűivel. Az ajándékkészítéssel én már így is sokat kaptam. :-)

Nagyon emlékezetes volt számomra az a lakásriport, ami a "Lakberendező nélkül" címet viselte a Nők Lapja Enteriőr egyik számában, és egy budai felújított ingatlant mutatott be. Noha egy 2015 tavaszi cikkről van szó (sajnos nem találtam meg az archívumban), de az "egy lakásnak legyen lelke!" mottó szinte beleégett a tudatomba. Se hivatásos belsőépítészt, se lakberendezőt nem alkalmaztak. Az átalakítás építési tervét egy fiatal építész készítette, a felújítási munkálatokat és a bútorok összeválogatását pedig a jelenleg külföldön dolgozó tulajdonos édesanyja vezényelte le. Ihletet hozzá a Pinterestről, enteriőrmagazinokból, valamint lakberendezési magazinok kínálatából gyűjtött. A munka egy nagyon letisztult otthont, régi és új bútorok tökéletes harmóniáját eredményezte. Óriási bátorításnak éreztem ezt magamra nézve is. Bátorítást arra, hogy bárki képes különleges, élhető otthon kialakításra. A szakképzettséget pótolhatja a szorgos kutatómunka, tervezés, utánajárás, valamint minden kézügyességünk és jó ízlésünk bevetése.

Hogyan jön mindehhez az agancs?

Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, de ebben az évben mégis célul tűztem ki magamnak, hogy a körülöttem kallódó tárgyakba új életet lehelek, és az életünk szép és/vagy hasznos részesévé teszem őket. Nem tudom, hogy ez már az öregedés jele-e, de elkezdtem ragaszkodni bizonyos  tárgyakhoz. No nem mindenféle vicik-vacakokhoz, továbbra is kerülöm a lomtengert magam körül, de igyekszem konstruktívabban tekinteni az eszközökre. Különösen azokra, amiknek történetük van. Ezért nem tudtam elmenni emellett a hullott szarvasagancs mellett, amit körülbelül húsz, vagy huszonöt évvel ezelőtt találtak a bátyáim egy, a falunk határában lévő erdőben. Bár számomra meglepően nagy kereslet van az ilyen agancsok iránt, személyes indíttatásomból kifolyólag az eladása szóba sem jöhetett. Az ihletet tulajdonképpen a korábbi, 'Dobd fel képekkel - kreatívan'  bejegyzésem adta, amiben stílusos fali kollázsokat gyűjtöttem össze, de egy kicsit továbbgondolva a dolgot, mindenkit arra buzdítottam, hogy engedje szabadjára a fantáziáját.

Hogy lássátok, magamra is vettem a felhívást, a következőt  "műveltem" a majdnem trófeával. A nagy hévben, amikor is a tavaszi szünetben egy csendes pihenő alatt végre nekiestem az agancsnak, jól elfelejtettem fázisfotókat készíteni. Így járnak a buzgó anyukák... No de azért igen egyszerű műveletről van szó:

1. Alaposan letisztítottam az agancsot mosószer és kefe segítségével.
2. Száradás után lekentem a Pentart dekorfestékének alapozójával. Ettől első ránézésre lila színezetű lett a portéka, de szerencsére rövid idő elteltével ennek nyoma sem maradt.
3. 24 óra száradási idő után - ami így ugyebár szintén ebéd utánra esett - felvittem egy réteg Pentart fehér színű dekorfestéket. Időjárástól függően körülbelül 2 órát kell várni a következő réteg felhordása előtt. 
4. Második rétegben is felkentem a festéket. 

Zárójel: a A Pentart festékek használatáról remek leírást olvashattok Juditu blogján, illetve érdemes nézegetni a Pentart Youtube csatornáját is.  Aki engem ezzel a festékkel megfertőzött, az nem más, mint a termékek hazai forgalmazója, aki egy gyönyörűséges Chippendale tálalót újított fel nekünk. Ezután, természetesen először kis projektekkel kezdve, én is lelkesen hozzáfogtam a felújításoknak, és Bianca rengeteg jó tanáccsal ellátott. Böngésszétek Bianca (Bluer Design) honlapját is!

Visszatérve az agancshoz. Ezután következett az a rész, amiben csak úgymond nem tevőlegesen vettem részt, vagyis a falhoz való rögzítés. A 10 méter hosszú folyosónkat szerettem volna feldobni vele, hogy ne annak hosszúságára koncentráljunk, hanem mágnesként vonzza a szemet ez az installáció. Szerencsére a férjem már rögtön tudja, hogyan kell megvalósítani az elképzeléseimet, így percek alatt fent is volt a drága. Mivel pont a fénycsatornánk alatt foglal helyet, remek fényjátékoknak vagyunk szemtanúi, már így önmagában is remekül mutatott.

Végül már csak a kiválasztott képkeretek felkötözése maradt hátra, amelyeknek nagy része új, de akad közötte bolhapiacon vásárolt és egy átfestett IKEÁS ráma is. Nem gondoltam volna, de nagyon nehéz volt kiválogatni, hogy mely képek is kerüljenek fel, de szerencsére Janka személyében megtaláltam a döntőbírót, aki a végső szót kimondta. Aztán még le is morzsolódott egy-két kép, ami már nem igazán fért fel.

Jóleső érzés, hogy minden nap, amikor végigmegyünk a tíz méter hosszú folyosón, ezentúl az üres falak helyett kedves pillanatokban gyönyörködhetünk! ♥

Gyermekkorom legszebb emlékei között tartom számon az unokatestvéreimmel közös nyaralásokat. Csupán néhány utcányira laktunk egymástól, de akkor is megadtuk a módját a vakációnak! Szépen bepakoltuk a cókmókjainkat, biciklire pattantunk és megtettük az UTAT (úgy emlékszem 10 perc volt :-))! Ügyeltünk arra, hogy nagyjából 2-3 naponta cserélgessük házigazdai és vendég szerepeinket, így nagyon-nagyon sokáig nem volt unalmas a dolog. Pedig nem volt semmi flanc, nagyon egyszerű dolgokkal ütöttük el az időt... pancsoltunk, bicikliztünk, homokoztunk, fagyiztunk,  csigákat gyűjtöttünk, háziállatokat etettünk, és amit a tökélyig fejlesztettünk: "bunkit" építettünk! Jó időben a kertben, a lépcső alatt vagy a faluvégi dűnék között, rossz időben a szobában, takarókból. Egyszerre volt ház és titkos búvóhely, cukrászda, óvoda, miegymás. Nem mondanám, hogy bárminemű lakberendezési irányzatot követtünk volna, egyszerűen csak alkottunk és imádtuk, hogy van egy hely, ami csak a miénk! Fantasztikus volt! Talán ezért is volt nagy vágyam, hogy a saját gyerekeink is felfedezzék maguknak ezt az időtöltést. Ami azt illeti,  mobil bunkit ők maguk is szívesen építenek a nappaliban vagy a szobájukban, az asztal vagy a szárító alatt. De van egy szilárd alapokon álló kis búvóhely is, aminek mi adtunk keretet, legalábbis egyelőre...

Az építkezés

Nem mondanám, hogy ez egy szimpla DIY projekt, amit bárki össze tud dobni otthon hétvégén. De ha az embernek van egy mérnök férje, aki megtervezi, fatelepen méretre szabatja a szerkezetet, amit aztán egy hétvége alatt összeszerel és az építkezésről megmaradt festett lambériával beborít, majd a végén zsindelytetőt szögel, akkor pofon egyszerű a dolog, :-) Máskülönben nehézkes...vagyis maradnak a kész verziók, amik viszont igen borsos árúak. Költséghatékonyan csak saját építéssel valósítható meg. Íme az építkezés néhány stációja:
Ha inspirálódni akarunk, a Pinerestről sok jó ötletet "lophatunk". Leginkább az angolszászok vannak otthon a témában, az egészen egyszerűtől a mesebeli verzióig mindenre van példa:

Fotók: https://hu.pinterest.com/

Ha az építkezéshez nem is tudtam sok mindent hozzátenni (hacsak a lambériák hurcolása nem számít annak :-)), de a tartalommal való megtöltésnél eljött az én időm! Az alaphangulatot szerintem az Emmie Ros méteráru adja meg, amiből nemcsak függönyöket, hanem zászlófüzért is varrtam. Már régóta kerestem az ürügyet, hogy megvehessem ezt a textíliát... ez a projekt kapóra jött! Egy, az utcánkban zajlott felújításból mentettük meg a csengőt, ami némi tisztítás után fel is került az ajtóra. Szeles időben remek szélcsengőként funkcionál.

A mobil konyhapult felett jó szolgálatot tesznek a filléres ikeás falisínek (ez sajnos jelenleg nem kapható, pedig 500 Ft-os darabárával verhetetlen volt) és a színes vödröcskék. Szintén maradék építőanyagból készült a polc, rajta mindenféle hasznos árucikkel, amiket általában hetente 7-10 alkalommal szoktam megvásárolni a lányoktól.

Aztán persze a ház úrnőinek is voltak kívánságai: így került be a piros csap, a katicás akasztó a nélkülözhetetlen sütőkesztyűkkel (amikből lassan varrhatom az egy számmal nagyobbat), valamint a csipkés lámpabúra - vagyis feltuningolt műanyag cserép -.

A modern térrendezés kitűnő példája, hogy a boltban/büfében jól megférnek az állattartáshoz használt kellékek is, úgy mint a talicska, fejőszék és tejeskanna is. Az otthonosság érzetéhez nem hiányozhatnak a képek sem, amiket együtt válogattunk a Pinterestről, és természetesen be is kereteztük.

Irigylem a lányokat...az én munkahelyemen nem volt ilyen kilátás:-)

Az első benyomás a legfontosabb hatás, ami rengeteg területen vezérel minket. Nagyon sokszor ez alapján ítélünk és ítéltetünk meg, személyes és üzleti folyamatokat egyaránt befolyásol. Változatlanul nagy fontosságot tulajdonítunk neki, pedig sokszor téved... de ez a tévedés általában csak később derül ki, már ha egyáltalán szánunk rá elég figyelmet a mélyebb megismerésre. Sztereotípiák, pozitív és negatív előítéletek mentén egyensúlyozunk, amiket akár az előnyünkre is fordíthatunk. A sorsdöntő első találkozásra való felkészülést nem szabad a véletlenre bízni, főleg ha anyagi érdekünk is fűződik hozzá, mondjuk egy ingatlan eladása, kiadása. Így lehet előny a kiszámíthatatlanságból.

Azt vettem észre magamon, hogy néhány dologgal kapcsolatban, csupán a szó hallatán is ezernyi feltételezés/korábbi tapasztalat/érzelmi színezet hasít belém. Így van ez például a panel lakásokkal kapcsolatban. Mi jelenik meg először a fejemben? Sötét helyiségek, műanyag lambéria, besárgult ajtók, öntöttvas kád, túlzsúfoltság, 30 éves leharcolt bútorok... és valószínűleg nem egyedül gondolom így. Egy ilyen lakásba bizony nem szívesen költözne senki, sem albérlőként, sem tulajdonosként! Legfeljebb jóval a piaci ár alatt. De mit kell változtatni ahhoz, hogy mágnesként vonzza a potenciális érdeklődőket, és a lehető leggazdaságosabb pénzügyi tervet valósítsuk meg? Egy 50 négyzetméteres panellakáson keresztül szeretném mindezt bemutatni, amit nemrégiben készítettünk fel kiadásra.

Először is fel kell mérni a lakás állapotát és ezzel párhuzamosan felvenni a kapcsolatot a közös képviselővel a tervezett munkálatokkal kapcsolatban (a fűtési időszakban, nagyjából szeptember 15 - május 15 között ugyanis nem fognak hozzájárulni a vízrendszer leengedéséhez). A következő mérföldköveket  kell érinteni:

1. Nyílászárók állapota. Szelelnek-e az ablakok?  Csiszolás/festés útján rendbe hozhatók-e vagy csere szükséges? Közös képviselővel egyeztetni, kilátásban van-e esetleg panelprogramos felújítás.
2. Fűtési rendszer. Radiátorok cseréje? Csövek festése? (ua. érvényes, mint az előző pontban)
3. Bejárati ajtó és belső nyílászárók állapota. Festéssel, üvegcserével megoldható-e a felújítás?
4. Burkolatok állapota. Parketta csiszolás, csempe újrafestés vagy csere?
5. Szaniterek (kád, mosdó, mosogató, wc, csaptelepek) állapota
6. Alapvető háztartási berendezések (tűzhely, sütő, szagelszívó, mosógép, ha valami csoda folytán elfér, akkor mosogatógép) állapota
7. Falak állapota. Előfordulhat, hogy már 5 réteg tapéta (nem vicc!) van a falon, amit először is el kell távolítani. Glettelés, festés vagy tapétázás.
8. Villanyvezetékek/biztosítékok - az eredeti alumínium vezetékek esetén mindenképpen érdemes kicseréltetni azokat.
9. Világítótestek állapota/optimális elhelyezkedése.
10. Konyhabútor állapota. Átfestés vagy csere (ha átrendezés nem szükségeltetik, akkor esetleg megúszható csupán a frontok -előlapok - cseréjével)
11. Alapbútorok (ágy, asztal, székek, szekrények) állapota. Egyáltalán bútorozottan akarjuk-e áruba bocsátani?
12. Internet-hozzáférés van-e? Ha nincs, akkor érdemes a felújítás során beköttetni, mert ez már alapvető vevői igény.

 +1. igényesség és egyediség, amitől a piaci ár felett és gyorsan gazdára talál egy ingatlan (kiadásra is érvényes)...

Nos, ez azért nem könnyű, mert nézőpontot kell váltani és a vevő szemszögéből kell nézni a lakásunkat/házunkat. Hiszen akár az előző pontokat összességében, akár például a bútorokat kiemelve nézzük a dolgot, a legtöbb eladó úgy gondolja, hogy bizony nem fog vesződni egy felújítással, bútorozással, vagy akár csak egy rendrakással. Minek, hiszen a vevő úgyis majd kiválasztja magának, hogy  mi tetszik neki. Nos, ez az óriási tévedés! Bár szeretjük azt hinni, hogy mindig a józan eszünk alapján döntünk, de ez nem igaz. Még egy ilyen nagy horderejű dolognál is alapvetően az érzelmeink irányítanak. Ha otthonosnak, világosnak, ízlésesen berendezettnek látunk egy ingatlant, akkor nagyon gyorsan azonosulni tudunk vele, és már látjuk is magunkat a konyhában sertepertélni vagy a kanapén ücsörögni. Ezt kell igazából eladni. Nem a saját ízlésünket kell megmutatni, hanem egy általános koncepciót, amivel a legtöbb ember azonosulni tud. Egy "kész" lakás sokkal több potenciális vevőt csalogat, hiszen nagyon kevesen vannak olyanok, akik szívesen vágnak bele maguk a felújításba. Ha sürget a költözés, ha gyermekünk van, ha sokat dolgozunk és kevés a szabadidőnk, vagy csak híján vagyunk az építőipari tapasztalatoknak, akkor nem akarunk ilyen nagy terhet a vállunkra venni. De ha adott egy jó állapotú tiszta! lakás, amit szép bútorokkal, textilekkel, képekkel, virágokkal fel is öltöztetnek, akkor bizony erre fog dőlni a mérleg nyelve.

Ugye, már nem is emlékeztet egy panellakásra? Modern, mai otthon, ami csupán néhány napig állt üresen, mert az első érdeklődök ki is vették. Nagy öröm számomra, hogy Dia és Betti rögtön otthon érezték magukat és saját stílusukat is könnyen beillesztették ebbe a világos, szerethető panellakásba!